Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - VONYÓ ÉVA: Az 1687. évi hadjárat baranyai vonatkozásai

Annál inkább az újdonság erejével hathatott rájuk az, hogy a törökök európai módra sáncolták be magukat, mely nehezítette a támadók dolgát. A török létszáma, szokatlan harcmodora, s az a tény, hogy „jól megerősített, s ágyúkkal felszerelt védőművekben"

17 helyezkedett el, a tábornokok karát arra késztette, hogy visszavonulást javasoljon, kilátástalannak látva a támadást Eszék ellen. Július 19-én mégis megindult a vár ostroma. A szövetséges hadsereg azonban, miután mintegy 1000 embert vesztett, Lotharingiai Károly parancsára másnap hajnali 4 órakor megkezdte a visszavonulást, és július 30-án érkezett vissza seregével a mohácsi táborba. A törökök nem vették azonnal üldözőbe a keresztény csapatokat. Lotharingiai Károly csak 31-én kapott híreket arról, hogy megkezdték a Dráván való átkelést. A nagyvezér azért szánta rá magát az átkelésre - elhagyva biztos védelmet nyújtó eszéki sáncait -, mert a siker reményt adott neki a keresztény hadak feletti győzelem lehetőségére. Másrészt azt tervezte, hogy fogságba ejti Miksa Emánuel bajor trónörököst. Egyesek véleménye szerint így kívánt megalapozni egy, a török fél számára kedvező békekötést I. Lipóttal. Augusztus 8-án Lotharingiai Károly már arról értesült, hogy az oszmán hadak Siklós megtámadására készülnek. Ezért a tábornokok tanácsa úgy döntött: kiürítik és lerombolják Siklóst és Pécset. A szövetséges hadsereg augusztus 10-én indult meg Siklós felé. Baranyavári, jól besáncolt táborát elhagyva, ekkor kezdte meg a felvonulást a török sereg is. A Siklós felé vonuló két had augusztus 11-én a Szársomlyó lábánál, Nagyharsány térségében került ismét közel egymáshoz.

18 A nagyharsányi csata A seregek a támadásra alkalmas pillanatot lestek, mérlegelték az erőviszonyokat és a stratégiai helyzetet. A katonaság létszámát tekintve a törökök voltak fölényben. A csapatok nagyságáról és megoszlásáról egy szökevény így számolt be a szövetséges seregek vezetőinek: „... a török sereg 50 000 lovasból, 40 000 janicsárból, 8000 tatárból áll."

19 Létszámuk tehát megközelítette a 100000 főt. A szövetséges haderő nagyságát mintegy 60000 főre becsülhetjük. Károly Gusztáv bádeni őrgróf sváb csapatai és a frank ezredek július 25-e körül csatlakoztak a szövetséges hadakhoz a Mohács melletti táborban. Rajtuk kívül néhány kisebb egység egészítette ki a Lotharingiai Károly rendelkezésére álló erőket. A szembenálló seregek fegyverzetéről, haditechnikai felszereltségéről kevés adatunk van. Elsősorban a törökök helyzetéről alkothatunk képet ebben a vonatkozásban, a csata utáni zsákmány méretei alapján. Mivel a törökök fejvesztett menekülésük közben, szinte minden hadifelszerelésüket feladott táborukban hagyták, okkal feltételezzük, hogy azt a „...68 kis és nagy ágyút, köztük négy negyedes kartácsot, 10 mozsarat"

20 használták fel a keresztény seregek ellen, melyeket az utóbbiak zsákmányoltak tőlük. Jóllehet hasonló adatokkal a Szent Liga csapatai esetében nem rendelkezünk, hadifelszerelésük minden bizonnyal felülmúlta az oszmán hadakét. Erre következtethetünk abból az általános helyzetből, hogy a XVII. században - a németalföldi forradalom, a különböző fegyveres vallási és politikai küzdelmek, főként a 30 éves háború hatására - az európai haditechnika jelentős fejlődésen ment