Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - VONYÓ ÉVA: Az 1687. évi hadjárat baranyai vonatkozásai

A harsány-hegyi csata keresztül.

21 Ugyanakkor a gazdaságilag és belső politikai rendszerét tekintve gyengülő Oszmán birodalom hadvezetése nem törekedett arra, hogy lépést tartson ezzel a fejlődéssel. Ehhez hasonlóan korszerűbb volt a törökökénél az a hadászati és harcászati elmélet, illetve gyakorlat is, melyet a nyugat-európai hadseregek követtek. Mindez együttesen azt jelentette, hogy a Szent Liga csapatai fegyverzetük, stratégiájuk és taktikájuk révén egy nyílt ütközetben ellensúlyozhatták a törökök létszámfölényét. Ezek a különbségek mutatkoztak meg a két sereg hadrendjében, tagoltságában, illetve a csata során egymás ellen indított akciók hatékonyságában. A lotharingiai herceg vezette seregek már hadállásaik elfoglalásával stratégiai előnybe kerültek azáltal, hogy a maguk javára fordították a terepviszonyok adta lehetőségeket. Mohácsról Siklós felé vonulva a Harsány-hegy (ma Szársomlyó) lábánál táboroztak, amikor augusztus 12-én hajnalban először meglátták a közeledő török előőrsöket. Az utóbbiak dél-keleti irányból érkeztek a Baranyavár és Monostor közötti táborból - a síkságon át. Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel csapatai a Nagyharsány és Villány közötti hegyoldalban, illetve a hegy lábánál helyezkednek el. így a hegy hátulról biztos védelmet adott számukra, s azt is megnehezítette, hogy a törökök oldalról támadjanak rájuk. A magaslatok elfoglalása egyben áttekinthetővé tette számukra a török hadmozdulatokat is. A jobbszárnyuk oldala és háta mögött húzódó Karasica menti mocsár, illetve az erdő, amelyre balszárnyuk támaszkodott, lehetőséget adott arra, hogy egy-egy