Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - KAPOSI ZOLTÁN : Az árva-ügy egy Dél-dunántúli nagybirtokon a 19. század közepén

is csak a birtok értékének egy harmadát". Az igazgató egyetlen esetben tett csak kivételt, a szomszédos nemesdédi Nagy Imre esetében, azzal az indoklással, hogy: „nevezetes ingatlan birtoka által a neki kölcsön adott összeget biztosítja, amelyet a számadó vigyázó szemmel tart". Mivel az árvákat rendszerint valamelyik rokonuk nevelte, így ők a pénzkölcsönzéseknél előnyt élveztek. Mielőtt azonban ebbe belemennénk, el kell mondanunk, hogy az uradalomban a családtípusok közül a kiscsaládi rendszer volt divatos. Mivel a nagybirtok területe csak későn népesült be (a 18. század utolsó harmadától), ekkor indult meg a második-harmadik generáció szétrajzása, új telkek alapítása, stb. Ekkor jelennek meg a „-fi" végződésű nevek (pl. Jakabfi, Nagyfí, stb.), amelyek világosan jelzik ezt a folyamatot. Vagy a család leszármazottai, vagy az oldalági rokonok nevelték az árvákat, így aztán nem meglepő, hogy néha igencsak nagy összegeket vettek kölcsön. 1839-ben Hodostsek György árva pénzéből egyik rokona 891 forintot, az egész összeg 91%-át kapta kölcsön. Ugyanebben az évben az árva testvérének, Hodostsek Ferencnek - akinek pénzét külön kezelték - vagyonából mintegy 51%-nyi összeget, azaz 490 forintot kapott egy másik Hodostsek. De nemcsak a pathi Hodostsekeknél fordult ez elő, megtalálható a pathi Ficzkó-családnál, a miháldi Csányi-famíliánál, stb. A rokoni elsődlegesség mellett jutott pénz a falu többi lakosának is. Lényegében - ahol névazonosítási kísérleteink sikerrel jártak - a falvak társadalmának minden rétege részesült, részesülhetett árvapénztári kölcsönben. Ebbe még a nagybirtoküzem konvenciósai is beletartoztak, tudjuk pl. hogy Hobor János kerületi ispán háromszor, Haadl tiszttartó szintén háromszor vett fel pénzt. Nézzük meg jogállás szerint a kölcsönöket! Az úrbéresek minden rétege nagy számban szerepel a kölcsönt kérők listáján, a legnagyobb csoportot azonban nem a telkesek alkotják, hanem a zsellérek, s azon belül is főleg a hazátlanok. A pathiak esetében a telkesek 42,8%-kal, a zsellérek 57,2%-kal részesedtek. Vrászlón 1844-48 között a telkesek az összhitelnek csak 35%-át igényelték, ami azt mutatja, hogy a kölcsönök többsége elsősorban a kis állótőkével rendelkező társadalmi elemeknek kellett. Néhány gondolat arról, hogy az induló (1839) s a záró (1848) évben hány igénylő s mekkora összegek szerepeltek a kölcsönzések listáján. 1839-ben az árvapénztárban még csak hat elhunyt után maradt árva vagyon volt, ennek összege 4775 forintra rúgott. A hiteligénylők száma 35, az egy főre eső hitel nagysága 136 forint. (Véleményünk szerint - a hagyatéki leltárak alapján becsülve - egy átlagosnak mondható féltelkes vagyon kb. 1200 forint lehetett, vagyis a felvett hitel egy féltelkes vagyon 10%-át tette ki, másként mondva: a lekötött tőkeérték 10%-át.) Feltételezhetjük, hogy ezeket a pénzeket forgótőkeként használták, különben a kamatvisszafizetés előbb-utóbb lehetetlenné válna... Ha most megnézzük ugyanezt 1847-ben, akkor lényeges különbségeket