Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Ódor Imre: Baranya vármegye címer-pecsétjének évszázados viszontagságai

Akit a török fel nem koncolt, vagy rabságba nem hurcolt, elhagyta ősei hajlékát és földjét. Az a néhány nemes família sem élvezhette birtokát és nemesi „szabadságát", amely valami oknál fogva a dúlást túlélte és megmaradt ősi helyén. A szomszédos Somogy, Zala és Vas megyékbe visszahúzódó nemesség képletesen még jó ideig fenntartotta a vármegyét, tisztviselőket választott és - forrásaink tanúsága szerint - külön vármegyei pecsétet is használt. E „fantom vármegye" nemessége közgyűléseket tartott, (amíg lehetett Szigetváron) amely gyűlésekről az 1563—1565-ös esztendőkből az itt kiadott dokumentumok tanúskodnak. Ezeket a megyegyűlés által kiadott okmányokat rányomott pecséttel hitelesítették, melyen, ha nehezen is, de kivehető a címer kép és felirat: a címerpajzsban - Föglein szerint - könyökben vágott kardot tartó páncélos kar látható C.B. (Comitatus Baranyiensis) betűkkel fölötte. (FÖGLEIN, 1927. 218.) A három irat egyazon pecsételése valószínűsíti, hogy a külön vármegyei pecsét használatát elrendelő törvényt (1550: 62. tc.) a területnélküli Baranya vármegye is végrehajtotta, s míg fennállott, külön címeres pecsétet használt. Szigetvár eleste (1566) azonban az utolsó nyomait is eltűntette a magyar állami szuverenitásnak Baranyában. A hódoltsági vármegyében megszűnt a nemességnek minden szereplése, s a képletes vármegyét se volt már ki fenntartsa. A 143 évig tartó török uralom alatt a vármegyei rendszernek még az emléke is feledésbe merült. Baranyában a közel másfélszázados török uralom a Harsány-hegyi csatával ért véget (1687. aug. 12.); a még török kézen lévő Szigetvár kivételével a felszabadított területek az Udvari Kamara kezelésébe kerültek. A belső igazgatásnak a vármegyei rendszerhez való közeledésében a kezdő lépést az 1687. aug. 8-án pécsi püspökké kinevezett Radonay Mátyás tette meg. Kieszközölve főispáni kineveztetését, kezdeményezte a három járásos közigazgatási rendszer kiépítését. Az újjászerveződő vármegye tisztségeit régi nemesség híján (még a 18. század 20-as éveiben sem akadt egyetlen kétségtelen nemes sem) idegenek, kamarai tisztségviselők, később más megyékből jöttek töltötték be. Az első alispánról (volt csáktornyai jószágkormányzó) 1693-ból van tudomásunk. Ugyancsak ebben az évben tartották az első megyegyűlést is. (FÖGLEIN, 1927, 219.) A vármegyerendszer kiépítésében a következő lépést az a kérelem jelentette, amelynek alapján az uralkodó, /. Lipót 1694. október 10-én