Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Ódor Imre: Baranya vármegye címer-pecsétjének évszázados viszontagságai

emléke mutatható ki: Pécs, Pécsvárad, Belvárd, Nógrád, Doboka, Szekcső, két Földvár, Baranyavár, két Geredistye és Váty. A törzsi helynevek sűrűsödése Pécs körül - Györffy György megállapítása szerint - arra mutat, hogy itt volt a nemzetség - vagy törzsfő, esetleg a fejedelem vára. Az Árpádok Pécsen kívül birtokba vették a többi földvárat és melléje a fejedelmi kíséret tagjait telepítették, amit a törzsi helynevek és a földvárak szomszédsága igazol. (Pl. Pécs várad körül Várkony és a két Hetény vagy a Váty körüli székely népesség) (GYÖRFFY, 1963. 252.) István király a határvármegyék szervezésekor általában nem a nemzetségfő várát jelölte ki a vármegye székhelyéül, hanem az országból kivezető útvonal mellett fekvő erősséget, így itt Baranyavár lett a várispánság központja, mellyel az országos fontosságú Székesfehérvár Nándorfehérvár hadiutat biztosította. A királyi vármegye legkorábbi kiterjedése, összhangban az évezred elején alapított pécsi püspökség területével egyaránt magába foglalta a Dráván innen és túl fekvő vidékeket, a későbbi Pozsega, Valkó és Verőce vármegyék jelentős részét is a Mecsek-hegylánctól a Duna-Dráva szögletéig. Baranya vármegye első ispánja - ismereteink szerint Illés volt, akinek a nevével „Helios" formában a tihanyi apátság alapítólevelének (1055) záradékában találkozhatunk (SZŐNYI, 1934. 26.) A megyét nagyszámban lakó nemesség 14. század eleji önrendelkező közgyűlésével - egy 1327-ből Nagyfaluban (ma Siklósnagyfalu) keltezett oklevél tanúsága szerint - lép a felbomlott királyi vármegye örökébe, a nemesi varmegye. (SZŐNYI, 1934. 27.) Okleveles emlékeinkben ez idő tájt az alispánok neve csak elvétve fordul elő; a 14. század végétől azonban hatáskörük bővülése folytán mind gyakrabban találkozhatunk velük a szolgabírákkal közösen kiállított diplomákban. Nem egészen egy évszázaddal később pedig már az alispáni függetlenedés számos jele fedezhető fel a korabeli írott forrásokban, dokumentumokban: ritkán hivatkoznak a főispánra, közvetlenül leveleznek a királlyal és egyéb országos főméltóságokkal. Ekkoriban a vármegye hivatalos kiadványai az alispán és a négy szolgabíró címeres pecsétjével hitelesíttetnek. Legrégibb ilyen oklevelünk, melynek hátlapján megvan az öt pecsét helye, közvetlenül Mátyás király halála utáni időkből, 1492-ből datálódik. (SZŐNYI, 1934. 27.) A korábbiakban már említett számottevő baranyai nemesség, amely az autonóm vármegyét megalkotta és működőképessé tette, 1543. július 20-át, Pécs elestét követően zömében elmenekült a vármegyéből.