Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Tóth Endre: Sopianae: római város és temető

pontjai és a legnagyobb katonai táborok. Ez az a meggondolás, amelyik egyértelmű érv amellett, hogy a 4. században Valeria, azaz ÉK-Pannonia helytartósága Sopianaeban működött. A helytartói székhely hollétére Ammianus Marcellinus 4. századi munkájából lehet következtetni. Kétségtelen, hogy a szöveg közvetlenül nem bizonyítja a sopianaei székhelyet. Ammianus arról ír, hogy Probus helytartó, aki a 295-ben Valériában letelepített carpok népéből származott, sopianaei születésű volt, és apja a helytartói hivatalban szolgált. A szöveg alapján ugyan valószínű, hogy a helytartó Sopianaeból intézte az ügyeket, de kétségtelenül mégsem állíthatjuk. A városnak a későrómai úthálózatban betöltött helyzetéből azonban erre következtethetünk. Sopianae várossá fejlődésének menete a következő lehetett. Az útcsomópontban kialakult település a koracsászárkorban méreteit tekintve nem volt jelentős. Fekvése, védettsége (az időjárástól és az ellenségtől) mediterrán jelleget biztosított az ott élőknek. A kezdeti útállomás a császárkor 1. századától tovább bővült fogadóval, lóváltóállomással, esetleg vásárhellyel. A földrajzi - éghajlati adottságai kedveztek fejlődésének. A 3. század végén, amikor a települések colonia és municipium rangja már formális jelentőségét is elvesztette, akkor esett rá a kormányzat választása: Gallienus alatt a császárkultusz és a tartománygyűlés székhelye a leégett, lerombolt Gorsiumból Sopianaeba költözött. Pannóniai közigazgatását a 3. század végén átszervezték. A korábbi két tartományt nagyjából nyugat-keleti irányban megfelezték; a korábbi Inferior, azaz Alsó-Pannonia északi feléből Valeria néven alakítottak tartományt. Diocletianus leányáról, Galerius császár feleségéről nevezték el. A tartományok létrejöttének időpontja és az elnevezések kronológiája ma még bizonytalan. Ez idő tájt szétválasztották az egységes katonai és polgári tartomány vezetést. A katonai parancsnok, a dux székhelye Aquincum maradt, a polgári kormányzó, a praeses Sopianaeból igazgatott (MÓCSY 1962. 611). A közigazgatási emelkedés megfelelő gazdasági alapot teremtett a település fejlődéséhez: ez magyarázza a pannóniai viszonylatban különösen gazdag temetkezéseket. Amennyire sokat tudunk a későantik temetőkről, annyira kevéssé ismerjük a késői várost. A 4. századi város a Sallai Imre, Rákóczi Ferenc és Majláth utcák, valamint a Bem és Baj esi Zsilinszky utcák közötti területen fekszik. Nagyobb, összefüggő épületeket - minden bizonnyal középületeket - csak a Postapalota környékén tártak fel (FÜLEP 1974). Közvetlenül a városterülettől északra húzódnak a temetők, ahol talán csoportokban, főként a szokásnak megfelelően, az egyes temetőépületek