Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Naptár - Évfordulók 1988; Hírek, események (HORVÁTH Eszter)

A nyilvánosságtól egészen visszavonult és mivel az utazgatás is nehezére esett legtöbbet az édesanyjától örökölt vinicai kastélyában tartózkodott, ahol a halál 77 évesen, 1615. április elsején érte utol. A magyar Livius-nak is nevezett Istvánffy főművét viszonylag idősen, 1590-ben kezdte írni. Magyarország történetének fonalát ott vette fel, ahol - a példaként előtte álló - Bonfini elhagyta, Mátyás király halálánál, 1490-ben. Az ország történetét 1490-1606-ig 34 „könyvben" írta meg, melyhez négy további „könyv" járul, az 1606-1613 közti időszak rövid krónikája, melynek részletes kidolgozásában a - már említett 1608. évi - szélütés gátolta meg. Kéziratát végrendeletileg Pázmány Péternek ajándékozta. A monumentális vállalkozás mintegy összegzése, betetőzése a 16. századi latinnyelvű történetírásnak. Istvánffy munkájából az írói, költői, művészi szerkesztés tehetségén és felkészültségén túl a páduai alapozottságú széles látókör is kidomborodik. Forrásaiban a teljességre törekszik, s ez szerencsésen párosul pozíciójából fakadó jólértesütségével. Történetíróként (akárcsak politikusként) a katolicizmus és a Habsburgok szilárd, elfogult híve s ez óhatatlanul tendenciózusságot kölcsönöz előadásának. Időrendi problémák is akadnak művében, ugyanakkor a kortársi látásmód előnyei is megmutatkoznak. Nem csupán családi tradíció és végképp nem illúzió, hanem politikai cél nála a „Mátyás-eszmény", amely értelmezésében jól megfér a Habsburg hűséggel. A Habsburg centralizációt ugyanis a magyar, függetlenségre nem tartotta veszélyesnek. Hunyadi Mátyás központosító politikájának dicsőitése a követendő példán túl egyébként is összecseng a Mohács utáni magyar humanista történetírás koncepciójával. A centralizációs politikai eszmény ugyanakkor szorosan összeforrott a török hódítók kiűzésének céljával. Ezzel függ össze, hogy művének jóval több mint felét az 1543 utáni éveknek szenteli. S ebből fakad, hogy a végvári harcoknak - Tinódit nem számítva - Istvánffy a legjobb és legszínesebb tudósítója, illetve forrása. Istvánffy Miklós nagy történelmi műve színvonala és nem kevésbé politikai beállítottsága folytán több kiadást ért meg. Az első - Pázmány Péter kezdeményezésére - 1622-ben jelent meg Kölnben. A teljes mű magyar fordítására egészen 1871-ig kellett várni, csak ekkor vehette kezébe a szélesebb olvasóközönség s az irodalomtörténet is csak ezt követően figyelt fel - nem kis szenzációt keltve - Istvánffyra, mint a „Szigeti Veszedelem" autentikus forrására. A Kisasszonyfa nevét adó templom (patrónájának, Szűz Máriának a szeptember 8-i ünnepet, Kisasszony napját szentelte) mellett épült Istvánffy kastély nyomait ma már hiába keressük, csak a temető - a hajdani castellum - árka s a mellette emelkedő domb mutatja az ősi lak helyét. Istvánffy Miklós a család utolsó férfitagja a vinicai (Varazsd megye) templomban alussza örök álmát. A Mohács utáni küzdelmes évek krónikásának életműve - cáfolva a régi mondást: Inter arma silent Musae - nemzeti történelmünk részévé vált. Ódor Imre