Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Naptár - Évfordulók 1988; Hírek, események (HORVÁTH Eszter)

IRODALOM BÓTAK.: FODOR H.: HATOS G.: HOLUB J.: HOLUB J.: KÁROLYI Á.: KERÉKGYÁRTÓ Á. MARGALITSE.: NAGYI.: NAGYI.: SIEBMACHER: VASTAGH Gy.: ISTVÁNFFY M.: Istvánffy Miklós Bp., 1938. Istvánffy Miklós Históriájának forrásai Pécs, 1940. Az Istvánffyak címere. Századok, 1875. 323-337. p. Istvánffy Miklós Históriája hadtörténelmi szempontból. Szekszárd, 1909. A kisasszonyfai Istvánffy család. Turul (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye) 1909. 112-123. Illésházy István hűtlenségi pöre. Bp., 1883. Istvánffy Miklós Históriája ismertetése és bírálatáról. Irodalomtörténeti Közlemények. 1892. Horvát történelmi repertórium. I—II. Bp., 1900-1902. A Kisasszonyfalvi Istvánffyak. Turul, 1883. 111-116. p. Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. V. Pest, 1859. 257-258. p. Wappenbuch. Supplementband. 69. p. 45. t. Kisasszonyfa kisközség szociográfiai adattára. Pécs, 1943. (17 p.) A magyarok történetéből, (ford.: Juhász László, a szöveget vál., bev.: Székely György). Bp., 1962. SZEPESY IGNÁC (1780-1838) 150 éve, 1838. július 16-án hunyt el br. Szepesy Ignác pécsi püspök, a tudomány és a művészet jeles támogatója. Mecénási tevékenységéről ma is álló emlékek beszélnek városunkban. 1780. augusztus 13-án született Noszvajon. Egerben végezte alap- és középfokú iskoláit, s lett 1795-ben szeminarista. Már mint növendékpap végzett bölcsészeti, s teológiai tanulmányokat Pesten és Bécsben. 1803-ban szentelték pappá. A tehetséges fiatalember gyors egyházi karriert csinált. Előbb tanulmányi felügyelő az egri szemináriumban, majd érseki titkár, később egri plébános, 1808-tól kanonok lett. 1820-tól erdélyi püspök, végül 1828-ban a pécsi egyházmegye élére került. Szepesy a par excellence jó püspök volt. Alakjában érdekes kettősséget figyelhetünk meg. Egyrészt megtalálhatjuk benne az ellenreformáció kora főpapjainak hitbuzgalmát, példamutatóan puritán életvitelét, s az önfeláldozó, lelkipásztori hivatástudatot. Borromei Szent Károlyhoz hasonló bátorsággal, életét kockáztatva látogatta Egerben a tífuszjárvány áldozatait. Pécsett is, nem az egyházmegye uraként, hanem első szolgájaként tevékenykedett. Pihenést nem ismerve vizitált, gondoskodott templomairól, papjairól, és sokat áldozott jótékony célokra. Gyakorlati munkáját a vallásos irodalom művelésével és támogatásával egészítette ki. Tevékenységének másik oldala a reformmozgalomhoz kötődik. Mint főrend részt vett a reformországgyűlések munkájában, s aktív tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Mindkét pozíciójában és püspökként is sokat tett a nemzeti nyelv, s kultúra fejlesztéséért. Az alapoknál, a népoktatásnál kezdte. Gondot viselt a falusi iskolákra, s Pécsett tanítóképzőt létesített. A nyelv fejlesztését szolgálta a Biblia magyarított kiadásával is. Neki köszönhető, hogy Pécsett újra megnyílt a főiskolai