Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya falvainak népmozgalma 1960-1980 között - Mechanikus népmozgalom

gyongyűjtési vágyaik, következésképpen nem tartják tiszteletben a magántulajdont. Vándorhajlamuk is élénkebben él még mint a többiekben, ami fokozza életük rendezetlenségét. d) Közlekedési nehézségek Az 1970-es évek bekötőútprogramja a legkisebb, ma már a közigazgatási értelemben megszűnt települések némelyikének kivételével (pl. Kán, Gorica, Pusztakisfalu) a kisközségek számára is lehetővé tette a tömegközlekedési eszközök igénybevételét. E tény távolról sem oldotta meg közlekedési gondjaikat, melyek a következőik: - bár Kistótfalu és Molvány kivételével valamennyi közigazgatási értelemben is létező község megközelíthető menetrend szerint közlekedő távolsági autóbuszjárattal, de az apró- és törpefalvakban a járatszám nem kielégítő, — különösen nem a munkaszüneti napokon. (A megye 291 községéből 90-ben munkaszüneti napon egyáltalán nincs autóbuszjárat.) A kisfalvak lakóinak mindennapos gondja a belterületi utak rendkívül rossz állapota. Számtalanszor a falu határáig könnyen el lehet jutni, de a belterületen hol a kátyú, hol a sár teszi lehetetlenné a személygépkocsi használatát. A megye domborzati viszonyai miatt aránylag magas a bekötőúton megközelíthető falvak aránya. A bekötőút zsákutca, mely megnöveli az elzártság érzését. Azok a községek, amelyek átmenő forgalommal rendelkeznék, világra nyitottabbak, kevésbé alakul ki lakóikban az elhagyatottság érzéséből fakadó menekülési vágy. Ez nem jelenti azt, hogy vándorkedvük kisebb lenne, ami az út, illetve a nagyobb mozgási lehetőség által kiváltott hatással magyarázható. A szilárd burkolatú út népességmegtartó erő, mert összekapcsolja a falu lakóit a külvilággal, de alkalmat és lehetőséget is teremt az elvándorlásra. Ez az oka annak, hogy a megyei bekötőút-progra

m megvalósítása egyesekben csalódást keltett, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. (Még a falu lakóinak helyszerető, lokálpatrióta részében is, kik a városba költözést „hóbortnak, divatnak, státuszszimbólumnak" tartják.) e) Lakásépítési és felújítási nehézségek Annak ellenére, hogy — mint az előzőekben láttuk — az apró- és törpefaílvak számára nagy vonzerőt jelent a könnyű, olcsó lakásszerzési lehetőség, mégis vannak olyanok, akiket lakásproblémájuk helyben történő megoldhatatlansága késztet költözésre. Az olcsó lakás- és ingatlanvásárlás lehetősége elhagyott, öreg házakra vonatkozik, elmaradott, kicsi falivakban. Ezeket a hátrányokat olcsósága és OTP-hitellel támogatott vásárlási lehetősége sem tudja sokak számára vonzóvá tenni. Gyakorta a fiatalok lakásszerzési gondok miatt költöznek el a faluból. Néha ez — még mindig — egyszerűen az építési lehetőség hiányát jelenti (pl. Nagyhajmás, Versend). Gyakrabban a helyi lakásépítés támogatásának hiányát. Ilyenkor, ha a fiatal házaspár más községben vagy esetleg munkahelye révén a városban OTP-kedvezménnyel vásárolhat vagy építhet lakást, kénytelen az elköltözést választani, még akkor is, ha szívesen maradna. A vándormozgalomban szerepet játszik a falusi lakásállomány elöregedettsége is. A korszerűtlen, öreg épületeket gyakran nem éri meg felújítani, mert olyan nagy költséggel járna, hogy érdemesebb új építésébe fogni, ami viszont már nincs az adott faluhoz kötve. Ott sem olcsóbb mint a fejlettebb, jobban ellátott községben.