Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya településhálózata - Természeti adottságok, a termelés és a településhálózat kapcsolata

nek oka a völgyhálózat sajátosságában keresendő. Sok a rövid, szűk és meredek lejtőjű völgy, melyeket a fővölgyek természetes összekapcsolódásából kialakuló forgalmi útvonalak elkerülnek. A Zselic falvainak többsége ezért található a néhány fővölgyben, melyek természetes módon kapcsolódnak egymáshoz, biztosítva az átmenő forgalmat. Tehát a mezőgazdasági régiókban, önmagában az a tény, hogy a terület domborzatilag erősen tagolt, nem biztos, hogy sűrű településhálózatot alakított ki, de az biztos, hogy kis lélekszámú települések jöhettek létre, mert a kisebb művelhető terület kevés ember számára teremtett munka- és megélhetési lehetőséget. Kivételt képezhetett az az eset, amikor a művelhető terület szűkösségét a jó forgalmi fekvés kárpótolta. Azonban éppen az erősen tagolt domborzat a kivételt valóban ritka kivétellé tette. Eddig a természeti adottságok mezőgazdaságot támogató hatását emeltük ki. Nem jelenti ez azt, hogy az iparfejlődés számára nem tartogattak jó lehetőségeket a terület természeti adottságai. De a középkor ezekkel a lehetőségekkel leszámítva az építőanyag-bányászatot (kő, homok, agyag) — még nem tudott élni. Ahhoz, hogy a Mecsek kőszén- és uránércvagyonának gazdasági jelentősége legyen, olyan termelőerő és termelési viszony fejlődésre voilt szükség, amit csak a kapitalizálódás hozhatott. A középkorban az ipar kézműipar jelleggel létezett, és a mezőgazdasághoz, a gazdálkodás alapvető módjához viszonyítva alárendelt szerepet játszott, nemcsak a munkamegosztáson belül, hanem településhálózat változásában is. A kézműipar hosszú ideig a lakosság legközvetlenebb igényeire szorítkozott csupán. A XVIII. század elején a baranyai falvakban még alig volt iparos. A kézműipar Pécsre, és az akkori mezővárosokra korlátozódott. A XIX. század közepére a falusi iparosok száma már jelentősen szaporodott. Pl. Nádasdon (a mai Mecseknádasd) 252 fő, Óbányán, mely akkor is kis falu volt, 45 mesterember dolgozott.

1 A falusi ipar jelentőségének növekedésében nemcsak a fejlődés általános tényezői játszottak szerepet, hanem a német telepesek iparismerete, valamint öröklési rendszere, mely biztosította az iparűzés presztízsét és fejlődését. A betelepült német zsellér vagyona iparismerete volt, mely előbb pénzhez, később földhöz juttatta. A törzsöröklés rendszere szerint a német családban a földet és az ingatlant egy fiú örökölhette. A többi a reá jutó részt pénzben kapta meg, s mindaddig, amíg az osztozkodás meg nem történhetett, ipart tanultaik, s a közös vagyon gyarapításán fáradoztak.

2 A településhálózat változásában az ipar számottevő szerephez csak a tőkés fejlődés kibontakozásával jutott. Mint ahogy arról már az 1. fejezetben írtunk, a tőkés ipar kibontakozásának megfelelő keretül a városok szolgálhattak. Már pusztán ez a tény is, Pécs gazdasági és településstruktúrán belüli szerepének erőteljes növekedését segítette. Ehhez járultak a város szerencsés természeti adottságai, környezetének jelentős kőszén- és uránércvagyona, s nem utolsósorban a forgalmi szempontoknak kedvező földrajzi fekvése. A lassú kapitalizálódás, az ipar egyoldalúan Pécsre koncentrált jellege miatt, a felszabadulást követő évekig megmaradt a megye agrár arculata, s vele a mezőgazdaság igényein keresztül a természeti adottságokhoz igazodó településszerkezet. Mindaddig, amíg a termelőerők és termelési viszonyok fejlődése nem érte el azt a szintet, mely már a nagyüzemi gazdálkodást követelte meg, Baranya aprófalvas településhálózata mint a természeti adottságokkal harmonizáló gazdasági szükségszerűség létezett. A természeti adottságok településformáló szerepét elemezve, a kistermelő egyéni gazdálkodás keretei között, jónak ítéltük a megye természeti adottságait. 3 B. KRÖNIKAIRAS 33