Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)
Baranya településhálózata - Természeti adottságok, a termelés és a településhálózat kapcsolata
Ugyanezek az adottságok a gazdálkodás nagyüzemi módja mellett, már kevésbé kedvezőek. Különösen a leginkább tagolt, és ezáltal leginkább aprófalvas vidékeken, a Mecsek nyugati előterében, a Zselicségben, valamint az Ormánságban. Az erősen tagolt felszín megnehezíti a talaj géppel történő művelését, és az erősebb igénybevétel miatt a gépek gyors fizikai kopását eredményezi. A gépi művelés nehézségén túl, a talajerózió veszélye is nagyobb. Erősen erodálódott területeket találunk a Mecsekben, a Villányi hegyvidéken és a Zselicben. A nagymértékű talajerózió oka nemcsak a felszín domborzati viszonyaiban keresendő, elősegítette azt a helytelen technika is. Mert a meredek lejtőkön is szántógazdálkodást folytattak (és folytatnak még ma is), mely a termékenyebb, nagyobb humusztartalmú rétegek folyamatos lehordását eredményezte. A gazdálkodás módjának és szerkezetének változása egyrészt átértékelte a körül menyeket, melyek között működött, másrészt át is formálta azokat. A mai Baranya természeti adottságait tekintve nem egészen azonos az akár csak száz évvel ezelőttivel, még kevésbé a honfoglalás korabelivel. Az emberi tevékenység természetátalakító hatása messzi időkre nyúlik vissza Baranyában is, egészen a római civilizációig, amikor is i. u. III. században Probus császár uralkodása alatt a Mecsek déli lejtőjén megindult a szőlőtermelés, mely a legintenzívebb talajpusztító hatású művelési ág. De e korszak és a későbbi évszázadok gazdálkodó emberének tájformáló hatása elenyésző volt a XIX-XX. század emberének tevékenységéhez képest. Ez elsősorban a földhasznosítás intenzívebbé válásának következményeként a művelési ágak arányának változásában nyilvánult meg. A nagyarányú erdőirtások és a legelők, rétek nagy részének felszántása, művelésbe való bevonása növelte a fokozott talajeróziónak kitett területek arányát. Az 1830-as évek 35,5%-os szántóaránya a századfordulón és a század elején 50—60% körül mozgott. (4. számú táblázat.) A valóságban még nagyobb volt a szántóföldek arányának növekedése, mert a földművelés módja is változott. Ekkor tűnt el az ugar, mely a művelt területek harmadát jelentette korábban. (Az ugar tartásának eróziócsökkentő szerepe is volt, ugyanis a műveletlenül hagyott földet felverte a gaz, mely a föld kötőanyagául szolgálva megvédte a nagy záporok, esőzések idején a lemosódás veszélyétől.) Kétségtelen, hogy a földművelés igen nagy hatással volt a természeti környezetre, de a termelőerők fejlődése újabb és újabb alkalmat teremtett az egyre drasztikusabb beavatkozásra. Jelentős tájformáló erők voltak a vízrendezési munkák, a bányászat, a vasútépítés, a közúthálózat kiépítése is. Ezeken belül is elsősorban a bányászat. Nemcsak meddőhányóival és a külfejtésekkel, melyek megváltoztatták a domborzati és a talajviszonyokat, és jelentős levegő- és vízszennyeződést okoztak, hanem a felszínen pillanatnyilag nem látható mélyműveléssel is. Hosszú távon a mélyművelésnek is jelentős felszínformáló hatása volt. Az alábányászott területek felszínmozgása meghatározta Komló alaprajzát, sőt Pécs északkeleti irányú terjeszkedését is behatárolta. A felszabadulás óta több száz millió forintba került a földcsuszamlások miatti szanálás. A mélyművelés és a külfejtések környezetük vízrendszerére is nagy hatást gyakoroltak. Az aiknamélyítések gyakran jelentős vízelvonást eredményeztek. így tűnt el a korábban igen nagy vízhozamú Sárkány forrás vize a múlt század 70-es éveiben az András-, a Kaszszián- és a Schroll-aikna mélyítésekor. De ugyanilyen hatással járt a felszabadulás után a Szabolcs légakna mélyítése, vagy a gyükési külfejtés is. A mecseki városok és települések nemcsak megcsappant vízellátásukkal, megváltozott felszín- és talajadottságaikkal érzékelték az iparosítás hatását, hanem az egyre fokozódó levegőszennyeződéssel is, ami ma Pécs, Komló, Szászvár környékén már a biológiai egyensúly megbomlásával fenyeget.