Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

I. rész Előadások - Kanyar József: Népoktatás és közművelődés Dél-Dunántúlon (1777-1868)

Az 1869-es népszámlálás mérte fel hazánkban először a kulturális fejlettség szintjét, megadván az affabetizáció és analfabetizáció fokának és elterjedésének a mutatószámát. E kulturális mutatók egyértelműen azt bizonyították, hogy a Dunántúl az ország legfejlettebb régiója volt. Míg az ország lakosságanalk több mint a fele (51%) analfabéta volt, s csak 36% tudott írni és olvasni, s 13% csak olvasni, addig a 12 dunántúli megyében élő hat évnél idősebb lakosság analfabéta inaik az airánya csak 37,2%-os volt, 46,6% tudott írni és olvasni és 16,2% volt a csak olvasni tudók aránya, közöttük is 23,4%-os a csak olvasni tudó nők aránya. A megyék rangsorában messze az észak-dunántúliak vezettek (Mosón, Sopron, Győr), és a dél-dunántúli három megye zárta a végén a sort (Baranya, Somogy és Zala). Ez utóbbi 56,7%-os analfabétizmusbeli arányával messze mögötte maradt még az országos átlagnak is (51%), az írni és olvasni tudók aránya is alig érte el a 30%-ot (29,9%). A táblázat 12 dunántúli megyéje közül a rangsort Észak-Dunántúl 1—6 megyéjének mutatta az élenállását, míg a rangsor utolsó három helyén: a dél-dunántúli megyék állottak (Baranya, Somogy és Zala). Míg azonban Baranya és Somogy mutatószámai egyetlen rovaton belül sem estek az országos átlag alá, addig Zala megyének - az analfabétizmus tekintetében — az arányai jóval kedvezőtlenebbek voltak az országos átlagnál. A táblázat megyei adatait szemügyre véve figyelhetünk az alfabetizáció férfiaknál jelentkező kedvezőbb arányaira és a nők e tekintetbeni alacsonyabb részesedésére (23,3%). Ugyanakkor az is figyelemreméltó, hogy a csak olvasni tudók arányait illetően a nők vezettek felette magasan (30,5%) a férfiak előtt (12,0%), az analfabétizmus aránya újra a nők között volt a magasabb (46,2%). Ez a kulturális fejlődés - a gazdasági és társadalmi fejlettséggel összefüggésben — alakult ki, és a régiót két, egymástól diametriálisan szétválasztható alrégióra : Észak-Dunántúlra és Dél-Dunántúlra osztotta. Míg az északi rész az egész ország legfejlettebb [régiója volt 'e [tekintetben, addig a déli \részen \Dunántúl legelmaradottabb megyéi terültek el. Mindez a nagyobb régión belül is szemléletesen utalt arra a „kultúrlejtőre" is, amely ,,az óramutató járásával megegyező irányban" (Kutas László) a mosoni és a soproni analfabétizmus kedvező (l6,9%-22,2%) arányaitól a baranyai (41,8%), a somogyi (43,1%) és az 56,7%-os zalai arányokig — mélyen az országos átlag alatt! — vezetett. Az a nyugat—keleti törésvonal, amely a 19. századi dunántúli gazdasági és társadalmi fejlődés jellemzőjeként — a dunántúli alrégiókat egymástól elválasztotta — az a népoktatás, de a középfokú népoktatás, a felsőoktatás és a közművelődés területén is megtalálható! — ami képletesen szólva — aláhúzza a DéJ-Dunántúl felé eső „kultúrlejtő" fogalmának az igazát, a dél-dunántúli alrégió hátrányosabb helyzetét az észak-dunántúlival szemben. Ezek a kutatások győztek meg bennünket a megye határokat ignoráló regionális kutatások szükségességéről, csak az effajta kutatások tehetik szintetizálhatóvá művelődéstörténetünk számára eddigi hiányos és egyenetlen ismereteinket. A fejlődés — természetszerűleg — még a köznevelés ügyét szolgáló eötvösi erőfeszítések előtti utolsó fél évtizedben is kimutatható Somogyban: Megnevezés 1863 64 1869 Az iskolák száma 345 368 A tanítók száma 407 431 A 6—12 éves tankötelesek száma 25 954 32 479 Az iskolába járók száma 23 292 27 056 Növekedés °/o 6,66 5,89 25,14 16,16