Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)
I. rész Előadások - Kanyar József: Népoktatás és közművelődés Dél-Dunántúlon (1777-1868)
E fél évtized alatt - a táblázatból láthatóan — mind az iskolák, mind pedig a tanítók számának lassú növekedéséről számolhatunk be, az iskolába járók számát illetően pedig már - jóval magasabb — 16%-os növekedésről beszélhetünk. A dunántú.i megyék átlagos iskolába járása 1 a 6-12éves korban 83,42%-os volt (Somogyé ennél kedvezőbb: 86,41%) az országos 75,32%-kal szemben. A 6—15 évesek iskolába járási aránya - 1869-ben - Dunántúl átlagában 63,95% volt (Somogyé csak 60,38%), még mindig kedvezőbben az országos aránynál (48,45%). Mindez jelezvén azt, hogy a somogyi népiskola a reformkor végi 1845-ös szabályzatok kibocsátása utáni esztendőkben, a felülről jött nyomás és a nemzet józan belátása alatt fejlődő neoabszolutizmusban már olyan előmenetelről tudott számot adni, amely — végül is — az alfabetizáció 1869-es - az országos átlagnál kedvezőbb — kulturális mutatószámaiban csapódott le. Igaz ugyan, hogy az aprófalvas dél-dunántúli megyék hépiskolai (eredményeire épülő kulturális fejlettségszint \még nem érte el az észak-dunántúli megyékét, mindazonáltal az iskolák és a tanítók számának folyamatos növekedése, a rendszeres iskolába járás arányainak az emelkedése, az egytanítós népiskolák tanítóinak a helytállása nemcsak az elemi oktatásban, hanem a közművelődés széles mezején is, s a gyakorlati mezőgazdasági ismeretek oktatásával (vasárnapi, gyümölcsfaiskolák stb.) o'Iyat értek el a taneszközi felszereltség örvendetes gyarapodásával, a tanítót egyre inkább gúzsba kötő s más megélhetési források, főképp a községi, az egyházi és az uradalmi szolgálatok másodállásban való ellátása alóli fokozatos felszabadításával, az egyházi hatóságoknak a népiskolák ügyével való jobb törődésével és felelősségével, a tanítói átlagjövedelmek — noha még korántsem elegendő — lassú és egyenletes növekedésével s a hatóságok előtt az iskolabevallások okmánydokumentuimaiban lefektetett és aláírt fixumszerű rögzítésével: egyre korszerűbb iskolát tudott teremteni, amelyben már nagy teret foglalt el az „okszerű" természettudományos és mezőgazdasági, de a korszerű állampolgári ismeretek tanítása' is, amely végül is Dunántúl 6-15 éves tankötelezettjeinek 1869-ben már 63,95%-át tudta - többé-kevésbé rendszeresen az iskola padjaiba ültetni. S ha mindehhez közel tudhatta az eötvösi népiskolai törvények szolgálatában felállított csurgói tanítóképezdét is a megyében, akkor a népiskolázás terén még akkor is nagy előrelépés történt, ha a megyében — a többiekhez hasonlóan — a felekezeti egytanerős falusi népiskolák domináltak, azoknak a néptanítóknak az áldozatkész munkásságával, akik a társadalom értelmiségi hierarchiájában még mindig a legutolsó helyet foglalták el, mivel ezeknek a falai és keretei között alakult ki - ha nehézkesen is - az az új kulturális tartalom, amely a korszerű polgári műveltség szükségleteinek és igényeinek az alapját képezte. * * » A mondottakból egyértelműen kiviláglott, hogy Dél-Dunántúl: mind a- népiskolázás tekintetében, mind a közép- és felsőoktatás terén, de a közművelődési folyamatokra is igen jellemző könyvkultúra és nyomdai állapotok tekintetében is - Dunántúl „kultúrlejtőjén" foglalt helyet alrégióként, jóval hátrányosabb helyzetben, mint Észak-Dunántúl.
