Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

I. rész Előadások - Kállay István: Mária Terézia várospolitikája és Pécs szabad királyi városi rangra emelése

Az 1770. évi, a városok gazdálkodását és igazgatását szabályozó királyi rendelet törekedett a céhek visszaéléseinek megszüntetésére, az erdők szabályozására és feltérképezésére, iskolák felállítására, tűzrendészet megteremtésére, telkek felmérésére és becslésére, de szorgalmazta városi vendégfogadók létesítését, a városi haszonvételek, üzemek, javadalmak árverés útján való bérbeadását. A szabad királyi városok által felterjesztett számadások és jegyzőkönyvek felső fokon a magyar udvari kancellária és a bécsi kamara tagjaiból kiküldött közös bizottság (commissio mixta in civitatensibus) elé kerültek. A bizottság tagjait a fenti két szerv javaslata alapján maga Mária Terézia hagyta jóvá. A közös bizottság üléseiről jegyzőkönyv készült. A felülvizsgált városi számadások egy része ezzel a jegyzőkönyvvel együtt a Mária Terézia által létrehozott udvari Számvevő Kamarához (Hofrechenkammer) került, amely észrevételeit írásban közölte a kamarával. A városi ügyekről készült közös bizottsági jegyzőkönyveket a bécsi kamara Mária Terézia, majd 1761 után az Államtanács elé terjesztette. Az uralkodó, majd 1765-től József társuralkodó, személyesen nézte át a jegyzőkönyveket. Széljegyzeteik arról tanúskodnak, hogy mindketten nagy figyelmet fordítottak a városokra. Megjegyzendő, hogy vita esetén mindig a városok javára döntöttek. Mária Terézia várospolitikájának egyik legfontosabb, talán a legfontosabb kérdése, a szabad királyi városok számának növelése. Az 1687. 17. törvénycikk, mely a rendek városok elleni akciójából született a városok politikai befolyásának korlátozására, kimondta ugyan, hogy a szabad királyi városok számát nem szabad növelni, de különös érdemek jutalmazásaképpen mégis lehetővé tette egyes városok szabad királyi rangra emelését. A bécsi udvart a szabad királyi városok számának növelésében a kincstári érdekek mellett gazdasági és politikai meggondolások vezették már Mária Terézia apja, III. Károly idején is. Az ő uralkodása alatt emelték szabad királyi városi rangra, illetve cikkelyezték be Buda, Pest, Esztergom. Székesfehérvár, Szeged, Debrecen és Szatmárnémeti városokat.' A városok felszabadítása, szabad királyi rangra emelésük jelentette azt a hatalmi tényezőt, mely biztosította polgáraik számára a gazdasági tevékenységüket serkentő személyi és vagyoni szabadságot. A gazdasági tényező, a kedvező fekvés hozta létre e tevékenység a'apját: a sűrű települést és a munkamegosztást. A szabad királyi rangra emelés már Mária Terézia uralkodásának első évtizedében napirendre került. Az eljárás az volt, hogy kikérték a pozsonyi kamara és az érintett földesúr vagy katonai szerv véleményét. Ennek beérkezte után a commissio mixta tett javaslatot az uralkodónak, aki maga döntött a szabad királyi városi rangra emelésről. A döntést követően a magyar udvari kancellária kiállította a város szómára a kiváltságlevelet, az új szabad királyi város becikkelyezésével azonban a következő országgyűlésig várni kellett. így a város — törvényhozási jogainak kivételévei — becikkelyezés nélkül, illetve azt jóval megelőzve, gyakorolhatta szabad királyi városi jogait. Ez volt a helyzet Győr, Komárom, Zombor, Újvidék esetében, melyek kiváltságlevelüket megkapták ugyan, becikkelyezésük azonban csak 1751-ben történt meg. A szabad királyi városi rangra emelés különös súllyal jelentkezett az 1764/65. évi országgyűlés után. Ezen az országgyűlésen nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarországi kincstári bevételeket az országgyűlés hozzájárulásával nem jehet jelentősen növelni, ezért a bécsi udvarnak más pénzforrások után kellett néznie. A szabad királyi városok számának további növelése erre jó alkalmul kínálkozott, hiszen több szabad királyi város több királyi adót, gyors pénzbevételi lehetőséget jelentett elég ha csak a pozsonyi Zahlamt-nak fizetett borsos megváltási díjakra utalok -, távlati elgondolásban pedig a hadiadó növelésének is alapjául szolgálhatott. Ez