Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

I. rész Előadások - Kállay István: Mária Terézia várospolitikája és Pécs szabad királyi városi rangra emelése

korábbi időben is mentes volt a harmincadvám alól. Az újszerzeményi városok polgárai ezt a kiváltságot már 1698-ban megkapták, érvényesítése azonban mindig harc kérdése volt. A városok egy további csoportja a harmincadmentességet a városi kiváltságlevél alapján élvezte, illetve évi megváltást fizetett érte. A megváltási összegről folyó tárgyalások végighúzódnak az egész 18. századon. Mária Terézia uralkodását nagy jelentőségű reformok kísérték. Az 1980 októberében Bécsben tartott Symposion összefoglalta és méltatta ezeket, e helyütt csak utalok rájuk. Ilyenek elsősorban gazdasági reformjai, az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság fejlesztése, telepítési politikája, az úrbérrendezés (amelyben nem kis kezdeményező és végrehajtó szerepet játszott Balassa Ferenc, akiről keveset beszélünk). Közismertek oktatásügyi reformjai, de alig tudunk valamit egyházügyi változtatásairól. Mária Terézia felvette az „apostoli felség" címet, ez azonban nem ckadályozta meg abban, hogy újból érvényesítse a placetum regiumot, csökkentse az ünnepek számát, megadóztassa az egyházi tizedet, adót szedjen az újonnan kinevezett (esetleg létesített) püspököktől a plébániák és az ország védelme céljára, és hogy a jezsuiták feloszlatása (1773) után vagyonukból Tanulmányi Alapot létesítsen. Közigazgatási reformjai Magyarországot is érintették — nem beszélve most az Államtanácsról — : szabályozta az ügyvitelt, a rendészetet, az árvaügyet, az adóügyet, adóztatás céljából! felmérette a városi telkeket, utasításokat adott a főispánoknak, királyi biztosokat küldött ki a közigazgatás ellenőrzésére. Igazságszolgáltatási reformjai a felvilágosult abszolutizmus jegyeit viselik magukon: szabályozta a büntető eljárást, a tortúrát, az úriszékek joggyakorlatát, megszüntette a középkorból fennmaradt asylumjogot és ami talán a legfontosabb, ő szüntette meg Magyarországon a boszorkánypereket. Mindezekhez a jelentős reformokhoz méltán csatlakoznak Mária Terézia városi reformjai. Mária Terézia magyarországi várospolitikája, ausztriai várospolitikájához hasonlóan, elsősorban távlati pénzügyi megoldásokon nyugodott. A városok pénzügyi erejének növelése, a tőlük várható nagyobb állami bevételek az abszolutista központi vezetés számára olyan anyagi bázist jelentettek, melyre politikai törekvéseiben is számíthatott. Ehhez az elgondoláshoz járult még, hogy a szabad királyi városokban, ahol a földesúr a király volt, a földesúri bevételeket, illetve az azok után szedett adót az országgyűlés hozzájárulása nélkül, a városok teljesítőképességének határain belül, emelni lehetett. A földesúri adó (census regius) bevezetése, illetve felújítása, a korszak politikai harcainak egyik lényeges kérdése/' A városok azonban nemcsak királyi jószágok, hanem ugyanúgy, mint a megyék, középfokú igazgatási szervek is voltaik, ezért amikor a helytartótanács felállításakor a törvényhatóságok felügyelete, a gazdálkodás, oktatásügy, egészségügy, alapítvár.yo'k, egyházak ellenőrzése szempontjából annak fennhatósága alá kerültek, megdőlt a kamara addigi kizárólagos uralma. A helytartótanács a katonai terhek igazságos elosztása, pontos számadások vezetése céljából a hadi- és háziszámadáso'k ellenőrzését is megkapta. A pozsonyi kamara szabad királyi városokkal kapcsolatos hatásköre 1740 után megváltozott. Fő feladata a városi gazdálkodás megjavítása, a számadások ellenőrzésének a növelése, az eladósodás megszüntetése, a városi igazgatás tökéletesítése lett. Az 1748. április 4-1 királyi rendelet szigorúan megkövetelte a városi adósságok kimutatását, a kamatok pontos fizetését, ismételten megtiltotta újabb adósságok felvételét. A rendelet nyíltan kimondta, hogy a kincstár fokozottabb mértékben kíván a városok anyagi erejére támaszkodni. Erre a hétéves háború idején került sor, amikor a — különben eladósodott — városok csaknem másfél millió forint kölcsönt adtak a kincstárnak.