Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

III. rész DOKUMENTUMOK - Mányi Lajos: A szentegáti Biedermann-uradalom életéről, munkájáról az Állami Gazdaság megalakulásáig

Az uradalom élete Szentegátot „kis Budapest"-nek mondták, de maguk az uradalom alkalmazottai is így érezték. Ide nehéz volt bekerülni. Sose volt hajrá. A jelszó: lassan — de jól. Innen más uradalomhoz nem szegődött el senki, csak önálló gazdának mentek el néhányan. Az öregek, akik munkaképtelenek lettek, fél konvenciót kaptak az uradalomtól, de ezt megkapta az is, aki időlegesen vált munkaképtelenné. Az idős, munkaképtelen cselédek bent maradhattak életük végéig a lakásban. Az etetés az istállóban 2 órakor kezdődött és 4 óráig tartott. Munkakezdés 4—1/2 5-kor volt. A temetéshez az uradalom a műhelyben, helyben készített koporsót és ingyen adott sírásót. A temető a Kédiában volt. Ez a rész nevét a kédia gödörről kapta, ahonnan az építkezésekhez az agyagot termelték ki. Ebből 1942-ben még hoztak anyagot, az ún. egyes lakás átalakításához. A szentegáti temetőbe Szentegátról és Galambosról temetkeztek. Ha valaki Dencsházára akart temetkezni, azt is megengedték. A szentegáti temetőbe az utolsó halott pár éve került: Szabó István. A felmondás időpontja 1940-től mindig február 1. volt. Ezt megelőzően pedig február 24-én. A költözés Szentgyörgy napján, április 24-én. Év közben senkit sem küldött e| az uradalom, akármit csinált is. 7944. év nyara Amikor a németek 1944 márciusában bevonultak Pécsre, azonnal elvitték a bárót. Ettől kezdve egy magas, 30 év körüli német tiszt lakott Szentegáton, a kastélyban. Feladata a gazdaság irányítása volt. (Valami területi parancsnok volt.) Répaszedés kezdetekor (szeptember hó) még itt tartózkodott. Kívülről nem látszott nyoma, hogy beavatkozott volna a gazdasági munkák irányításába. Jóhangulatú ember — lejárt a fiatalok közé; báróékkal étkezett, a viszony jó volt köztük. A háború állásáról bizonyos tájékozottsággal rendelkeztek a cselédek is, mivel a kastélyon kívül is volt néhány rádió a pusztában. Czakó József öregbéresnek (gazda) és Studinger Ferenc fővillanyszerelőnek volt rádiója. A híreket azonban, főként Németh Imre villanyszerelőtől kapták, aki az áramfejlesztőket kezelte. Nála esténként hallgatták a magyar, az angol, de még a szovjet híreket is. Több rádió nem volt a pusztában, mert drága volt. (A kerékpár is 3—4 havi keresetbe került.) Újságot csak Kelemen Gyula (a „házmester") járatott, aki a kastélyban lakott. (A mai bérelszámolás helyén.) Az ,,ellenállás"-ban való részvétel A báró a német megszállást követően, kb. két hónapig volt Pécsett börtönben. Kelemen Györgyöt (aki inas volt) egy alkalommal a bárónő elvitte Pécsre és ott, mint a vendéglő pincére bejutott a börtön közös ebédlőjébe és beszélt a báróval. Az alagsorban, festetlen asztalnál ettek a foglyok. Volt köztük cigány, tábornok és arisztokrata. Sokan voltak és vegyesen ettek. A báró saját ruháját viselte és ő is, mint a többi fogoly, kopasz volt.