Baranyai krónikaírás 3. (Pécs, 1977)
TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Adatok a baranyai krónikaírás történetéből
Bezerédy Győző ADATOK A BARANYAI KRÓNIKAÍRÁS TÖRTÉNETÉBŐL I. A krónikaírásnak megyénkben is figyelemre méltó hagyományai vannak. Ezek közül a legérdekesebb a múlt század végi mohácsi kezdeményezés, az „intézményesített" krónikaírás bevezetéséről. Ez, a maga nemében úttörő vállalkozás nem kerülte el megyénk kiváló történészének, Németh Bélának a figyelmét sem, aki azonnal látva a krónikaírásban rejlő nagy lehetőségeket, a Pécsi Napló hasábjain hosszú cikkben közölte véleményét, hozzáértőén szólva a műfajról és a mohácsiak kezdeményezéséről. Németh Bélának ,,A krónikaírásról" címmel írt cikke akkor épp úgy aktuális volt, mint ma. Pár hónappal előtte fogalmazta meg ugyanis Mohács a krónikaírás bevezetéséről szóló nagyközségi Szabályrendeletét. (1897. november 10.) Ez a Szabályrendelet a maga idejében szinte példa nélkül állt, s évtizedekkel előzte meg a korát. A Pécsi Napló 1898. július 27-i számában Németh Béla ezt a következőképp fogalmazta meg: ,,Mohács e tekintetben tehát megelőzte Pécset s a társvárosokat". Maga is érezte azt, hogy a krónikaírásnak, a középkor legjelentősebb történetírói műfajának a felélesztése, modernizálása milyen nagy jelentőségű. A cikk tulajdonképpen válasz a mohácsi Szabályrendeletre, amelyet, mint kezdeményezést melegen üdvözölt, de a végrehajtás tervezetét erősen kifogásolta. Mindenekelőtt le kell szögeznünk azt, hogy mind a Szabályrendelet, mind pedig a „vitacikk" korszerűségüket ma sem vesztették el. A Szabályrendelet korszerű pontjai akár mintául szolgálhatna egy mai hivatalos krónikának, de ugyanakkor a cikk írója is előre látta mindazokat a nehézségeket, melyek a mai krónikaírásnál is felmerültek. Mindenekelőtt kifogásolta a munka „hivatalos" jellegét, amelynek következménye a krónika őszinte hangvételének, emberközelségének az elvesztése lehet. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést részletesebben. Ma már, évekkel a baranyai községi krónikaírás bevezetése után, a tapasztalatok alapján bátran el lehet mondani, hogy Németh Béla problémafelvetése nem volt aggályoskodás, nem volt egészen megalapozatlan. Mint széles látókörű, művelt, gyakorló történész munkássága során hatalmas mennyiségű forrást tanulmányozott át. Tapasztalatai alapján jogosan állít-