Baranyai krónikaírás 1. (Pécs, 1975)

Bezerédy Győző: A községi krónikaírás három éve

krónikája 2. fejezetének felépítése (készítette: Hock János iskolaigazgató). Babarc a következő szempontok szerint összegezett : 1. Földrajzi hely; 2. Történelmi múlt; 3. Népesség; 4. Gazdasági élet; 5. Társadalmi-politikai élet; 6. Kulturális, szociális, egészségügyi helyzet; 7. Kereskedelmi ellátottság; 8. Egyéb; 9. Általános összefoglaló. Ma már egyre több az olyan krónika is ahol a gazdasági, művelődésügyi népmozgalmi stb. adatokat összehasonlítják az előző évivel, értékelnek, javaslatokat tesznek, helyet adnak a közvélemény hangjának is. Az adatok összegezése mellett igen értékes része ezért a 2. fejezetnek az általános összefoglaló. Itt történik a falu bemutatása, a táj leírása. Hogyan illeszkedik a tájba a falu, a mai falu képe, mennyiben érződik a múlt, hogyan alakult ez át és mi a jellemzője az új faluképnek. Itt mondja el azt a krónikaíró, hogy milyenek az itt élő emberek, milyen azoknak a viszonya a munkához, kultúrához, művelődéshez és egymáshoz. Van-e lehetőség a továbbfejlődésre? Milyen a falufejlődés perspektívája? Ezekre a kérdésekre csak gondos elemzés után lehet feleletet adni, de éppen ez a rész tükrözi leginkább a krónikaíró szubjektív véleményét és itt lehet helyet adni a közvélemény hangjának is, bírálni, problémákat felvetni és keresni ezekre a megoldást. A kritikus hang izgalmassá, emberivé teszi a krónikát. Bátran lehet bírálni nemcsak a falu közösségét, hanem a tanácsi, gazdasági és művelődési vezetést egyaránt. Értékük akkor jelentős, ha ezek a bírálatok tárgyilagosak és adatokkal alátámasztottak. A bíráló hang a problémákra érzékenyen reagáló ember ismérve, ócsárd krónikájában (készítette: Dákós Józsefné, 1973.) érezhetően az őszinte segíteniakarás, a jóindulat tükröződik: „Nagyon rendezetlen falunkban a háztáji munkák elvégzésének helyzete... A tsz elvégezteti a kertek megmunkálását, de abban nem sok a köszönet, a számla annál szebb. A munkát végző emberek nem egy esetben ittasak. A kiadott munkát felé-harmadából végzik el. Aki nem tsz-tag az marad utoljára, s földje nem egy esetben úgy néz ki, mintha vaddisznók túrták volna fel, gépi szántás, avagy vetés címén. Nem lehetne-e ezen valami módon segíteni? Nemcsak egyéni érdek a jól megmunkált háztáji földek helyzete." Ugyancsak az 1973. évi ócsárdi krónikában olvashatók ezek a sorok: „A falu arculata rendezetlen, gondozatlan. Persze ezt egy tanácstag egymagában megoldani nem tudja. Ehhez a falu lakóinak összefogása kellene. A házak előtti árkok tisztántartása, a virágos kertek elkészítése, gondozása csak a falu lakóinak közös munkájával lehetséges. Az is igaz, hogy ehhez mindenkinek hozzá kellene járulni, annak is, aki nem létesít virágos sávot a háza előtt, a kutyáit, baromfiait ne engedje oda, ahol mások virágot ültetnek. A szépen nyíló virágokban pedig csak a szemével gyönyörködne nem pedig a kezével, amivel letépi, kihúzza gyökerestől a beültetett virágokat. Kísérletek már az elmúlt évben is történtek, de megbuktak a többség nemtörődömségén, rosszindulatán." Az első és második fejezetek alkotják a krónikák magvát. A kronologikus sor-