Baranyai krónikaírás 1. (Pécs, 1975)

Bezerédy Győző: A községi krónikaírás három éve

A BARANYA MEGYEI KRÖNIKAÍRÁS ELSŐ KÉT ÉVÉNEK TAPASZTALATAI 1974-ben a községi krónikaírás megyénkben a harmadik évébe lépett. Az 1972. és 1973. év krónikái már bekerültek a Baranya megyei Levéltárba, mint a 44/1971. V. B. sz. határozat által kijelölt őrző helyre. Megtörtént ezeknek a munkáknak az általános értékelése is. A két év tapasztalatai azt mutatják, hogy a krónikaírás intézményesítése igen jó kezdeményezés volt. A Baranya megyei Levéltár olyan iratanyaggal gyarapodott, amely a jövő történetírásának pótolhatatlan forrása lesz és egyúttal megyénk helytörténetírásának is hatalmas nyeresége. De nemcsak a kutatás, hanem az államigazgatás helyi szervei, a helyi gazdasági vezetés is hasznát láthatja a krónikákban felhalmozott hatalmas tapasztalati anyagnak. A feladatok széleskörűek. A mindennapi élettől a tudományos munkáig gazdag forrást nyújthat a krónika. Az igény már ma is sokirányú, de a jövőben ez még tovább fog gyarapodni. Arra kell gondolni, hogy ezeknek a munkáknak évtizedek múltán is helyt kell állniok. A kutatók érdeklődése ma összehasonlíthatatlanul sokrétűbb, mint 20, 30 éve volt, pedig már akkor is szélesebb skálájú volt mint a századforduló idején, de a fejlődés nem áll meg. A specializálódás tovább tart. A krónikaíró forrást készít a jövő számára. Ennek a forrásnak olyannak kell lenni, hogy a legkisebb részterületeket kutató helytörténész is megtalálja bennük a speciális igényének megfelelő adatokat. Ma a monográfia író egy régió, vagy egy település egészét kutatja. Korszakban szinte az egész múltat felkutatja, ugyanakkor egyes korokon belül minden területre kiterjed a figyelme. Hallatlan előnye ennek a módszernek az, hogy széles áttekintéssel rendelkezik, így munkája egységes kerek egész lesz. Csakhogy ennek már ma is komoly akadályai vannak. Nyilván még a legképzettebb kutató sem tud azonos otthonossággal mozogni minden történelmi korszakban, azon belül minden tudomány, segédtudomány területén. Egy monográfia azonban nemcsak azt követeli meg, hogy szerzője a történelem minden korszakában egyformán járatos legyen, hogy dialektikusan tudjon értékelni bármely politikai, katonai, társadalmi, gazdasági eseményt. Otthonosnak kell lenni az archeológiában, a néprajztudományban, de el kell igazodnia a geológiában, természeti, gazdasági földrajzban stb. Tévedhetetlen tájékozottsággal kell hogy rendelkezzék a különböző művészeti ágakban, irányzatokban, a műemlékeket épp úgy ismernie és értékelnie kell, mint a képzőművészeti alkotásokat és nagy érzékkel kell meglátnia a népművészet meglévő és már elhalt értekeit is. Felmerül a kérdés, hogy meg tudja-e ezt a sokirányú feladatot egy ember oldani maradéktalanul? Nem eredményesebb-e a másik módszer, amikor korban és szak-