Baranyai krónikaírás 1. (Pécs, 1975)

Bezerédy Győző: A községi krónikaírás három éve

területeken járatos kutatók dolgoznak, vagy esetleg munkacsoportok állítják össze a monográfiát. Ebben az esetben az elvárások a forrásokkal már sokkal hatványozottabb méretűek lesznek mint ma. A jövőben, amikor a kutató a mai krónikákban dolgozik, ez az utóbbi módszer lesz az általános. A napjainkban írott krónikáknak meg kell felelniök ezeknek az igényeknek. Önként adódik a kérdés, nem megbízhatóbbak-e azok az adatok, melyek egyes iratképző szervek irattáraiban találhatók? Hisz azok sokrétűbbek, átfogóbbak és felölelik a szerv egész tevékenységét. A válasz erre egyértelmű ; igen. A krónikának nem ebben van az ereje és értéke. Minden kutató tudja azt, hogy még a legjobban rendezett irattár, a legkorszerűbb nyilvántartási rendszer mellett sem könnyű a kutatás. Ezeknek az irattáraknak az áttanulmányozása óriási energiát és időt igényel. A jövőben kutató ezzel rendelkezik majd a legkevésbé. A jól vezetett krónikában a számára nélkülözhetetlen adatokat kiemelve találja meg. Egyetlen feladata azok feldolgozása, értékelése lesz. A krónikának a legnagyobb előnye azonban minden más forrással szemben a kronologikus sorrend. Ez ma már semmilyen szerv irattárában így, a különböző iratcsatolások miatt nem található meg. A naponkénti feljegyzés természetesen nem jelenti azt, hogy a jövő kutatója pozitivista módon fog dolgozni, de biztosítja számára az idő logikáját, azt, hogy munkájában világosan látja az események rendjét, s az ebből eredő folyamatokat, ennek következményeit, tanulságait. Ugyanakkor a krónika jövő kutatóját egy nagy pluszszal lepi meg; a munkát író egyén szubjektív véleményével és a közvélemény hangjával. A legnagyszerűbb sugárzik ki ezekből a munkákból, a történelmi korszakban élő, a történelmet formáló ember. Minden feudális korral foglalkozó kutató tudja azt, hogy milyen csodálatosan kicseng egy jobbágyi levélből, egy úriszéki kihallgatási jegyzőkönyvből az élő ember, az élet, az egyszerű emberek egyénisége. Ugyanígy kell a ma emberének minden sorából kisugároznia. Tudjuk azt, hogy a 19. és 20. század hivatalos irataiban ezt hiába keressük, az egyén teljesen elsikkad a bürokrácia szürke álarca mögött. Nem véletlenül mondják ma a jellegtelenre, személytelenre azt, hogy iratszagú. Nos tehát ilyen nem lehet a jó krónika, a jó krónikában a mai embert kell megtalálni. A középkori krónikaírás a történetírás mai kezdetleges formájához tartozik. Mi azonban nem kész történeti munkát adunk az olvasó kezébe, a jövő számára, forrást teszünk a kutató asztalára. Ilyen vonatkozásban már csak a nevében hasonlít ez a középkor szerzetesei által készített naiv krónikákhoz. Mi történelmünk jelen korszakának képét jegyezzük le, s elmondjuk jelenünkről saját s társaink véleményét, s elképzelésünket a jövőre. A jövőnek! Ez a krónikaíró munkájának legnagyobb értéke. A krónikaírás bevezetésének szervezési munkálatai 1971-ben zajlottak le, de átnyúlottak az 1972. év elejére is. Ennek során a legfontosabb tennivalók a következők voltak: 1. Ki kellett dolgozni a krónikaírás vezetésének és kezelésének tartalmi, módszertani kérdéseit. 2. Községenként megtalálni a megfelelő személyeket. 3. Megteremteni az anyagi feltételeit a krónika vezetésének és az írók esetleges díjazását. 4. A munka beindítása.