Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)
I. rész BARANYA MEGYE TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE (1867-1921) - III. A modern sport kibontakozása (1880-I918)
7. Főverseny, io ooo m: Goess, Lilies, Larwin (egymáson). 8. Vigasz verseny: I. Sváb Béla (Bp. Hunnia). A második nap eredményei: 1. Balaton verseny: I. Sweiger, II. Veres. 2. Sopiana verseny: I. Lauber Dezső, II. Lauber Viktor, III. Notter Jenő, a PAC versenyzői. 3. Tiszti verseny: I. Eőry József. 4. Nemzetközi főverseny, 100 km: I. Larwin, Bécs, II. Sváb, Budapest. 203 A PBC 1896. szeptember 20-án Kaposvárra rendezett versenyt, ahol a Kaposvári Torna és Sportegylet fogadta a versenyzőket. Ezen a versenyen részt vettek a PBC és a PPKE, valamint a PAC kerékpár osztálya is. A kerékpárral kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy ebben az időben nagy volt a kerékpárellenesség. A Pécsi Közlöny szeptember 3-án, majd november 29-én ír részletesebben a kerékpározó suhancokról, akik riogatják a közlekedő polgárokat és örömmel üdvözli a várható bicikliadót, sőt az 1896. december 29-i számban jelzi, hogy Bécsben már bevezették azt. Egyáltalán nem törődve annak következményeivel, amelv a kerékpársport nagyszerű fejlődését képes lesz megállítani. A Pécsi Tornaegyletről egész évben nem sokat lehetett hallani, mindenesetre az egész évi gyakorlatozás után 1896. október 10-én a sportegyesületek közül elsőnek megrendezték a táncmulatságukat, amelyet dísztornával kötöttek össze. A PAC annak ellenére, hogy ebben az évben is csak néhány versenyt rendezett, egyet atlétikából és egyet tornából, s több kirándulást kerékpárral, részt vettek több kerékpárversenyen, bizonyos fokig válságba kerültek. Ennek okai elsősorban a szokásos anyagi gondjaik voltak, hiszen a versenyeiken nem volt lehetőségük bevételre, ugyanakkor csak a tagdíjra korlátozódva nem lehetett egy több osztállyal működő sportegyesületet fenntartani. Tartoztak a tornacsarnok bérleti díjának egy részével - a PBC-vel együt - s a tagok közül sokan nem fizettek tagdíjat. Az osztályok száma ennek ellenére nem csökkent, sőt a sikeres versenyek láttán növekedett. Az 1896. október 18-án tartott közgyűlésen, ahol megemlékeztek a 10 éves fennállásukról is, lemondott az elnök és senki nem vállalta el az elnöki teendőket. Végül is ideiglenesen dr. Óbetkó Dezső vállalta, addig, amíg megfelelő megoldást talál a választmány. A klubnak ekkor 96 tagja volt és a tagdíjak befizetésével 171 korona készpénze, valamint 54 sportkönyve. Az év utolsó eseménye a jégpálya megnyitása volt. Az egyesület vezetésében már hosszú évek óta nem volt változás. A Korcsolyázó Egylet igen jó anyagi lehetőségek között működött. Ebben az időszakban egyre jobban felléptek a hatóságok a párbaj ellen, s sok pécsi ifjút zártak be négy-öt hétre tiltott párbajozás miatt. Ennek már éppen ideje volt, mert sokan ezért jártak vívóedzésekre, hogy egy esetleges párbaj esetén nagyobb legyen az esélyük. Bár a legtöbb esetben nem is párbajoztak, csak a levegőbe lőttek, vagy karddal egymás felé vágtak egyet, s ezzel megtörtént a párbaj, majd a kibékülés. A millenniumi évet követően, bizonyos fokig annak hatására a fellendülés megmaradt. Az a néhány verseny, amit 1896-ban rendeztek, nagy vonzerőt jelentett a
