Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

I. rész BARANYA MEGYE TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE (1867-1921) - I. Baranya megye testnevelésének és sportjának kezdetei

A februári közgyűlés után is állandó téma volt a tornaiskola működése. Ezért a vártnál hamarabb, már a március 20-i tanácsülésen újból napirendre került a tornaiskola és a tornaegylet kérdése. Ezen az ülésen Lammel Frigyes beszámolt a bizottság vizsgálódásairól ás kitartott amellett, hogy csak egy tornaiskola legyen Pécsett. „ . . . nehogy az erők szét forgácsolása miatt a három közül egyik sem felelne meg a kívánalmaknak?® Lammel Frigyes előterjesztését a tanácsülés nem fogadta el, és Kóbor János javaslata szerint kitartott a két külvárosi tornaudvar megépítése mellett. A költségeket illetően pedig úgy határozott, hogy a tartozást az iskolák felé a városi tanács költségvetéséből kell biztosítani. A februári közgyűlésen kinevezett bizottságot a tanácsülés meghagyta, de Lammel Frigyes helyett elnöknek Kóbor János tanácstagot bízta meg. Kóbor feladata az volt, hogy a tornaegyletek tanulmányozása mellett készítse el a pécsi tornaegylet alapszabályát és azt terjessze a tanácsülés, illetve a városi közgyűlés elé. Kóbor János munkához látott és először a Nagykanizsai Tornaegylet alapszabályát és működését tanulmányozta, amely 1867. február 13-án alakult. Ugyancsak vizsgálták a pécsi tornaiskola problémáit és tárgyaltak az iskolák vezetőivel, valamint más vezető beosztású emberekkel, jómódú polgárokkal a pécsi tornaegylet létrehozását illetően. A bizottság tapasztalatairól Kóbor János elkészítette jelentését, amelyet a július 30-i tanácsülés elé akart terjeszteni, de csak az augusztus 10-i tanácsülés tárgyalta újból a tornaiskola és a tornaegylet alakításának, s működésének kérdéseit. A bizottság tájékoztatásából derült ki, hogy a tornaiskolának már 867 forint adóssága van, s ezt már csak a külvárosi tornaiskolákra szánt pénzből, valamint a takarékpénztár által adományozott 200 forint felhasználásával lehet rendezni. Ugyanakkor a bizottság javasolta, hogy a tanács vásároljon egy házat, amelynek nagy udvara van, mert a tornaiskolának felmondtak, s ezért új helyet kell keresni elhelyezésére. Ezt úgy kellene megoldani, hogy télen is lehessen működtetni a tornaiskolát. A feladatok megoldására kölcsönt kellene felvenni, valamint közadakozásból lehetne pénzt gyűjteni. A két külvárosi iskola tornaudvarára szánt összeget csak ideiglenesen kellene elvenni, mert azok megépítésére nagy szükség van. Javasolta a bizottság nevében Kóbor János, hogy az építkezés költségeit a tanács 1869. évi költségvetésében kell megtervezni. Bemutatták a létesítendő tornaegylet alapszabály-tervezetét, amelyre a városi tanácsülés a következőképpen reagált: ,, . . . A felállítandó tornaegylet a városi közgyűlés hatáskörén kívül esik és ez inkább magánosoktól várható el. Így a bemutatott alapszabályt a közgyűlés el nem fogadhatja, bár védelmet vállalhat a már megalakult tornaegylet felett."^ Kóbor János hiába érvelt a tornaegylet gyors megalakítása mellett, a városi közgyűlés a javaslatot nem fogadta el. Az okokat keresve két dologra lehet hivatkozni: Egyrészt féltek az újabb anyagi kiadásoktól, amely a tanácsot sújtaná, ha részt vállalna a létrehozásban. A tornaiskola 1868. július 28-án tartotta látványos vizsgaelőadását, amelyre a városi tanács tagjait nem hívták meg. Valószínűleg ebben közrejátszott az is, hogy a tornaiskolával kapcsolatos adósságait a tanács még nem rendezte. Mindenesetre sértődés lett belőle, amelynek a testgyakorlatok fejlődése látta kárát. Az augusztus 10-i városi közgyűlés pedig jegyzőkönyvileg figyelmeztette dr. Szalay Alfréd gimnáziumi igazgatót a sértő figyelmetlenségért.