Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)
I. rész BARANYA MEGYE TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE (1867-1921) - IV. Sportélet a századforduló idején
örökös dísztagul választotta, s az erről szóló oklevelet a kerékpárosok személyesen vitték el Villányba. A lovasverseny rendező bizottság tagsága olyan magas rangú és beosztású emberekből tevődött össze, hogy a városi tanács választmányi ülésen tárgyalta 7. pontként a lovasverseny támogatását 1902. május 10-én. A támogatás nagy gond volt, mert az évi 1000 korona mellett jelentős díjakat is vártak a vármegyék és a városok vezetőitől a rendezők, s ez alól kibújni nem lehetett. Az egyesületek közül egyedül a Mecsek Egyesület rendelkezett jelentős anyagiakkal. Ebben az évben elhatározták, hogy felépítik a „Kakukk csárdát" a Dömörkapunál. Gyakorlatilag minden évben építettek valamit. A lovasversenyek ez évben is nagyon érdekesnek ígérkeztek. A városi tanács a legutóbbi választmányi ülésen 1000 Koronát, a HM 600 Koronát szavazott meg részükre. De igen sokan adtak még különböző díjakat is. A megyék közül Somogy megye küldött két nagyon szép ezüst serleget. Ilyen körülmények között természetesen könneyn összejött a lovasversenyek megrendezéséhez szükséges összeg, valamint a díjak is rendelkezésre álltak. Ezek a versenyek gyakorlatilag nagy mértékben segítették a lótenyésztést is, mert a gyakori versenyek felkeltették az érdeklődést a lovak iránt. Az elmúlt évek során a kerületi ifjúsági tornaversenyek nem voltak közkedveltek, ezt az egyes iskolák igazgatói általában nevelési okokkal magyarázták, de a valós ok a pénzhiány volt. Még az országos versenyekre sem ment el minden iskola, de a többiek is a legtöbb alkalommal gyűjtést rendeztek, a tanácsoktól kértek segélyt stb. E nehézségeket figyelembe véve a VKM szabályozta a tornaversenyeket, s ennek alapján minden öt évben került sor az országos tornaverseny megrendezésére. A közte lévő években pedig váltakozva egy alkalommal tankerületi, a következő évben pedig iskolai versenyeket kellett rendezni. Ennek megfelelően a pécsi iskolák 1902. június 2-ára tervezték az évzáró tornaversenyt, de a költségek kímélése és az érdeklődés növelése érdekében a főgimnázium és a főreál közösen rendezte bemutatóját a tornacsarnok melletti játszótéren. A Pécsi Közlöny beszámolója szerint igen nagy közönség vett részt a tornaversenyen, mely 800 fiatal bemutatója volt és a torna mellett atlétikai versenyt is rendeztek, síkfutás, akadályfutás, távolugrás, magasugrás, rúdugrás, gerelyhajítás és súlydobás versenyszámokban. A lap cikkírója bírálatként említi, hogy ideje volna az alsó osztályokban bővíteni az atlétika oktatását, s felveti, hogy sajnálatos, de az elemi iskolai tanterv említést sem tesz a tornáról. A tanterv hiányosságai ellenére a polgári fiúiskolában rendszeres volt a tornaoktatás, de a pécsbányatelepi elemi iskolában is évente rendeztek záró tornaünnepélyt, ami azt bizonyítja, hogy évközben is tartottak testgyakorlati órákat. A pécsszabolcsi elemi iskola ekkor már évek óta rendszeresen tartott kirándulásokat az egész tantestület bevonásával, Heckinger István igazgató vezetésével. Jó kezekben volt az iskolai tornaoktatás a Belvárosi, a Budai- és a Szigeti Külvárosi iskolákban is. Nehéz helyzetbe került a Pécsi Polgári Lövész Egylet, amely mindössze egy éve alakult újjá. A válságot elsősorban az okozta, hogy nem volt elegendő pénzük a működéshez. Zsolnay György ny. királyi főügyészhelyettes, akit egy éve főlövészmesternek választottak meg, s aki kijárta az egyletnek, hogy a katonai céllövöldét