Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

Helység Szakma összmunkás SZDP Ker. Szoc. létszám szervezet létszám Pécs Vas-fém 344 164 45 Építők 1025 497 47 Dohánygyár 413 — 102 Cigányzenészek 65 — 65 Villamosüzem 102 — 54 Bányamunkás 3280 1387 97 Cipész 211 138 32 Pincér 231 93 138 Famunkások 203 91 27 Vasúti munkás 501 101 320 Földmunkás 296 160 50 Keramikai 360 103 25 Útépítő-kői par 114 51 — Téglagyárak 238 110 — Bőrgyár 305 100 80 Kesztyűgyár 137 90 34 Sörgyár 125 51 — Sütőipar 104 51 12 Nyomdász 96 51 30 Mohács Téglagyár 180 120 — Selyemgyár 90 30 — Bőrgyár 50 — — Kendergyár 40 20 — Siklós Építőipar 131 70 20 Kőbányász 40 35 ~~ összesen 8681 3567 (41%) 1124 (12,9%) A statisztikával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy nem tekinthető sem a pécsi, sem a baranyai vagy mohácsi munkásság teljes létszám kimutatásának, hanem csak mintegy 75%-a csupán. így tehát reprezentatív felmérés jelleggel bír, ami viszont a tendenciákat és arányokat rendkívül jól mutatja. A szociáldemokrata és keresztényszocialista szakszervezetek és pártok esetében eléggé összeolvad a két tagság, így a párt- és a szakszervezeti tagság elkülönítése sem lehetséges pontosan, mégis a két kimutatást elfogadhatjuk, a szociáldemokrata és keresztényszocialista munkásság aránya reprezentatív mutatójának. Jellemzi az erőviszonyokat és a politikai életben elfoglalt súlyukat, jelentőségüket. A kormánytámogatásban, politikai előnyökben részesülő keresztényszocialista mozgalom Pécs egyházi jellegű központi helye ellenére sem tudott jelentőségében olyan tényezővé felvergődni, hogy az SZDP erős ellenpártja lehetett volna.

57 A keresztényszocialista országos és helyi szervezetek, eléggé ingerült hangnemben írták meg összefoglaló jelentésüket, értékelésüket a baranyai munkásosztály politikai arculatának megváltoztatásáról. Elképesztőnek tartották a keresztény szakszervezeti mozgalom gyengeségét, tagságának alacsony arányát, nagyobb pénzügyi segítséget és a vállalkozók erőteljesebb támogatását követelték. Érthetetlennek minősítették, hogy a roppant súlyos gazdasági viszonyok ellenére a munkásság kitartott a szociáldemokrata szakszervezetekben. Egyetlen konstruktív javaslatot nem tartalmazott ajánlásuk, amelyet a kormányhoz terjesztettek fel. Szinte figyelembe sem vették, hogy a munkanélküliség napról-