Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

napra növekedett. A bérek nagymértékű lemaradását, az áremelkedést fátumnak vélték, amely ellen nem a ,, . . . munkásság tehet és az a terület a kormány többi gondjai közé tartozik, a sztrájkok csak a szanálást késleltetik . . .". Valamennyi követelés a szociáldemokrata vezetés és szervezetek korlátozását, hatósági fellépésekre vonatkozó tanácsokat tartalmazott. Mindezeket nem is titkolták és nagy teret szenteltek a helyi klerikális kormánylapban és más egyházi gondozásban lévő újságokban. A szociáldemokrata szervezet részére, a nyilvánosságra hozott felmérés nem jelentett új és ismeretlen adatokat. „ ... Az önleleplező nyilatkozatok megkönnyítették a harcot a keresztényszocialista vezetés ellen, amely teljesen lemondott a válság hatása képpen jelentkező súlyos nélkülözésekkel szemben mindenfajta harcról ..." - mondta Dick György a május i8-i pártgyűlésen.

58 A pártszervezet titkára röviden vázolta, hogy a párt vezetősége és a szaktanács elhatározta, hogy elszántan fog küzdeni a kereseti, forgalmi, jövedelmi adók felemelése ellen. Tiltakozást nyújtott be a városi polgármesteri hivatalhoz, a lakbérek, a közüzemi szolgáltatások drágítása ellen. A beadványt április 2-ára hirdetett nagy népgyűlésen akarták a város széles közönsége tudomására hozni, de a rendőrség vezetője betiltotta a népgyűlés megtartását, mivel ,, . . . a munkásság kedélye rendkívül izgatott, és ezek a kérdések nem valók nyilvános népgyűlésen tárgyalásra, mert a csüggedtséget és izgatottságot tovább fokoznák ..." - írta betiltó véghatározatában Török rendőrkapitány.

59 A Népszava májusban részletesen beszámolt a pécsi munkásság helyzetéről. Nyilvánosságra hozta, hogy a Zsolnay-gyárban a keresztényszocialista szervezet leszerelte a munkások bérmozgalmát, a dohánygyárban több száz nőt bekényszerítettek a keresztényszocialista szakszervezetbe. Aki ellenállt azt elbocsátották. A famunkások és asztalosok elutasított bérmemorandumuk miatt sztrájkba léptek, másnap a keresztényszocialista szervezet is bérmemorandumot nyújtott be, de egyben „megnyugtató" nyilatkozatot tettek, hogy „ . . . a munkaadó urakra bízzuk a nehéz időkben mit lehet teljesíteni. . .". Egy építkezésen a szociáldemokrata munkások a denunciáló keresztényszocialista elbocsátását követelték és ezért ötperces tüntető sztrájkot rendeztek. A rendőrség azonnal kiszállt az építkezéshez és hat munkást letartóztatott.

60 A kiéleződött helyzetben tartotta meg a pécsi pártvezetőség évi értékelő gyűlését, ahol Dick megállapította, hogy „ . . a párttagok száma állandóan növekedik, és amiért nem lehet nagyobb eredményeket elérni, az a hatóság üldöztetésében és a rossz gazdasági viszonyokban leli magyarázatát. A pártszervezet további erősítésében látja a harc eredményes folytatásának zálogát. . ."

61 A párt megválasztott végrehajtó bizottsági titkára ismét Dick György lett. Programot adó rövid beszámolójában a szakszervezetek megerősítését, rendszeres, a politikai eseményekkel lépést tartó tájékoztatást ígért, amelyet havonta tartott munkásgyűléseken kívánnak megvalósítani. A pártvezetés politikai aktivizálás érdekében valóban erőfeszítéseket tett e gyűlések megtartására. Ezeknek kétségtelenül jelentőségük volt, mert a Népszaván kívül egyszerűen alig volt kommunikációs eszköz, amelyben más információt kaphattak volna a munkástömegek, mint amit a kormánylapok szuggeráltak. Júniusban két ízben, augusztusban egy alkalommal tartották meg a tervezett gyűléseket, ahol több ezer munkás és kispolgár jelent meg. A párt augusztusban háború-