Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

1924. Julius 2-án kirobbant Thomen-aknai sztrájk Vasas-bányatelepen figyelmeztette a munkásságot. A büntetéspénzek, amelyeket az igazgatóság hosszú szövegű plakátokon indokolt és jogosnak ítélt meg, elvitték a pótlékok egyharmadát. A kétnapos sztrájk eredménytelenül végződött. Az országos vezetőség is a sztrájk ellen foglalt állást, féltve a május-június hónapokban lezajlott sztrájk eredményeképpen kivívott drágasági pótlékot. Az 1925. januári sztrájk azért keletkezett, mert az elért eredményeket az igazgatóság alattomban visszavonta. A drágaság fokozódása, a termelés némi növekedése ellenére nem emelte arányosan a béreket, mint ahogy a kormány, a szakszervezet és az igazgatóságok ebben megállapodtak. A DGT üzemeiben, a megállapodás értelmében, november-decemberben a drágasági pótlékot 195%-ban állapították meg. Az októberi pótlékot a pécsi pártszervezet által benyújtott memorandumra, amelyet egy bányászküldöttség vitt az igazgatósághoz, végül is megadták, de a novemberit a vállalat önkényesen 180%-ra leszállította, amelyet a bányászok csak december közepén tudtak meg. A pártszervezetet kérte fel a bizalmi testület a munkásság ügyének képviseletére, azonban az újabb bérmemorandum, amely az 1924. évi megállapodásra figyelmeztetett, eredménytelen maradt. Hasonlóképpen elzárkózott az igazgatóság az országos vezetőség beadványában követelt pótlék megadásától. A sztrájk az országos bányamunkásmozgalom része volt, amelyet a központi szakszervezeti vezetőség irányított.

23 A pécsi medence üzemeiben a drágasági pótlék 15%-os csökkentése ellen először András-, Üj-Ferenc-, Thomen-akna bányászai léptek sztrájkba, és egyben kiáltványt intéztek valamennyi telep munkásaihoz, amelyben szolidaritásra szólították fel őket Tatabánya és Salgótarján sztrájkban álló munkásaiért. Január 9-én Szabolcs-bányatelep és Vasas valamennyi bányásza letette a csákányt.

24 A komlói és a szászvári bányászok nem léptek sztrájkba. Peyer jogosan szemére vetette a pécsi szervezet titkárának, hogy a két bányatelepen nem csatlakoztatták a munkásokat az országos mozgalomhoz, jóllehet ugyanúgy sújtotta őket a drágasági pótlék elvonása, s „erkölcsi kötelességük nekik is viszonttámogatni az országos akciót. . .'

,2S A sztrájk mégis teljes győzelemmel ért véget a Mecsek vidéki bányatelepeken is. Májusban már újabb bérmozgalom indult és különböző szociális követeléseket nyújtottak be az igazgatósághoz, amelyeket az részben teljesített.

26 A drágasági pótlék folyósítása létkérdés volt valamennyi ipari szférában. Az árak további emelkedésének csak így maradhattak a közelében. A bányászság 1925-1926ban már nem kényszerült sztrájkba. A szénmegrendelések jelentkezése miatt az igazgatóság igyekezett e pótlék ügyét rendezni. Ugyanekkor egy másik jelenség, újabb ellenállásra késztette a bányamunkás szakszervezeteket és a pécsi pártszervezetet. Az igazgatóság szanálás címén mind több munkásnak mondott fel. 1925. június elején 35, a hónap közepén 102 munkást akart elbocsátani. A pécsi pártszervezet Mecsekszabolcson, Somogy-bányatelepen, Vasason, Pécsbányatelepen 1925. június 21-29. között munkásgyűléseket rendezett, ahol előterjesztette az összbányamunkásság érdekében a bizalmi testületekkel közösen kidolgozott memorandumokat. Az ellenzéki bányamunkáscsoport Pécsbányatelepen Storcz és Pétersz bányászokkal az élen, házról házra járva ismertették a memorandum szövegét, és a szolidaritási sztrájk esetén kitartásra buzdították a munkásokat. Mindkettőt letartóztatták. Dick többszöri személyes közbenjárására a pécsbányatelepi rendőrkirendeltség fogdájából azután két nap múlva kiengedték őket.