Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN
A pécsi pártszervezet „bányászmemoraduma'' messzemenő védelmet kívánt biztosítani a szanálás terheit a bányászokra hárító igazgatóság által elbocsátott vagy elbocsátásra ítélt társaik részére. Az előzőekből ismert válságos gazdasági helyzetben az elbocsátottakra hihetetlen nyomor várt. Június 29-én összehívott összbányamunkás-gyíílésen Dick harcosan szállt szembe a nyugdíjaztatás címen kibontakozó felmondásokkal. Többek között a következőket mondta a mintegy 1800 bányász előtt: „ . . . ma, amelyik munkaadó munkást tesz ki az utcára, az éhhalálra ítélte annak családját. Ekkora gazemberségre csak idegen vállalat képes. De milyen az a politikai rendszer, amelyik érzéketlenül megy el amellett, hogy az osztrák társaság 25-30 éve itt robotoló és meggyengült munkásait kidobja? A munkásság ezt nem tűrheti, minden rendelkezésére álló eszközzel rá kell kényszeríteni a bányabárókat, mondjanak le minden emberi érzést nélkülöző tervükről. Minden helyi csoport feladata, hogy a pártvezetőség által a bányászság megbízásából elkészített memorandumért egy emberként harcoljon. Ha kell megállítjuk a bányát, itt senki se ki, se be, még ha szárnya lenne, se jöhessen. Ha erőszakot alkalmaznak a bányabárók lakájai, mi is erőszakkal kényszerülünk válaszolni. Minden tizedik családot érintene a nagyszabású és csak bomlott agyra valló, úgynevezett szanálási terv . . ." 27 Végül az ország közvéleményéhez, a bányászok és munkásokhoz fordult szolidaritásra felszólítva őket „a DGT pécsi igazgatósága által a bányászok ellen elkövetett és elkövetni tervezett merénylet megakadályozásáért. . .". A nagygyűlés határozatot fogadott el, amelynek szövege a pártszervezet vezetősége által elkészített memorandummal teljesen megegyezett. 28 A memorandum a következőket tartalmazta: „Határozat, amelyet 1925. év. június 21-én du. 3 órakor Szabolcs, 1925. június 28-án de. 10 órakor Somogy és du. 3 órakor Vasas, június 29-én de. 10 órakor Pécsbányatelepen tartott gyűléseken a munkásság elfogadott. 1. A Dunagőzhajózási Társaság bányaigazgatósága által történt és még folyamatban levő szanálást a munkásság sérelmesnek tartja azért, mert oly munkásokat bocsát el az igazgatóság, akik éveken keresztül a vállalat szolgálatában állottak és most, midőn rokkantak, betegek vagy munkaképtelenek, a munkát nekik felmondották. 2. Amennyiben a vállalat munkásokat elbocsátott, úgy tegye lehetővé azt, hogy ezen munkások és családjuk az éhhalálnak ne legyen kitéve. Folyósíttassék részükre nyugdíj, kegydíj, vagy .segély mindaddig, amíg munkájukat vissza nem kapják, vagyis munkaalkalomhoz nem juthatnak. 3. A munkásság nem veheti tudomásul, hogy az elbocsátott munkások a társládának kültagjaiként maradhatnak, azért, mert a mai nehéz gazdasági helyzet és a nagy munkanélküliség miatt munkaalkalomhoz nem juthat és ennél az indoknál fogva még a mindennapi kenyerét sem bírja megkeresni. A társládával szemben kötelességét nem tudja teljesíteni, és ezek után szerzett jogait elveszti. Azért kérjük a rögtöni, nyugdíjazását azoknak, akik korban, vagyis az alapszabályok értelmében az évszámokat elérték a nyugdíjazásra. 4. Olyan munkások, akik testi gyöngeségük miatt elbocsátottak, ha nem nyugdíjképesek, utaltassék ki részükre a bányaigazgatóság részéről segély mindaddig, amíg munkájukat vissza nem kaphatják. 5. Mindazon munkásokat, akiket elbocsátottak és végkielégítést akarnak felvenni, az igazgatóság tekintsen el a fennálló szabályoktól és társládába befizetett összegeket bocsássa rendelkezésükre. Amennyiben oly munkások kerülték elbocsátásra, akik még munkaképesek, úgy ezeket is ideiglenesen, nyugdíjazzák, mikor ismét munkásfelvétel lesz, ezek részesüljenek elsősorban munkafelvételben. 6. Azon munkásokat, akik nem stabil munkások és elbocsáttattak, az igazgatóság kegydíjban részesítse. 7. Az elbocsátott munkásokat a bányaigazgatóság jelenlegi lakásukban hagyja meg, amennyiben a családjukban egy dolgozó dolgozik, úgy a lakás a dolgozó nevére írassék át. 8. A munkásság kéri, hogy a bányaigazgatóság a szanálást, vagyis az elbocsátásokat szűntesse be, amennyiben szénfelesleg mutatkozik, úgy a pótműszakok teljesítését is szüntesse be. Ha a termelés a pótműszakok beszüntetése után is fölösleget mutat, úgy a munkásság hajlandó re-