Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

ket kedvezőtlenül befolyásolta az egymás iránti bizalmatlanság is, amit az állambiztonsági szempontból megbízhatatlannak ítélt munkások különleges munkásszázadokba való szervezése és a frontra való kivitele alakított ki. Erről a helyzetről számol be egy titkári jelentés is. ,,A kifejezetten párt- és szakmai mozgalmak, valamint kulturális megnyilatkozásaink a helyiség hiánya és egyéb körülmények miatt sajnos szünetelnek".

81 A munkásosztály körében rendkívül sok a panasz a rögzített munkabérek és a folyton emelkedő árak miatt. 3. Az SZDP tevékenysége a Kállay-kormány kivárást politikájának időszakában 1942 első hónapjaiban több központi küldött is meglátogatta a pécsi szervezetet. Szeder Ferenc a Népszava-akció fellendítése érdekében járt a városban. Tolnaival együtt végiglátogatott több volt előfizetőt, hogy ismét megnyerje őket a lap számára. Marosán György látogatásával kísérletet tett a rendkívüli mértékben visszaesett sütőmunkásmozgalom fellendítésére. Szeder Ferenc látogatása volt az egész pécsi szociáldemokrata mozgalom szempontjából a leglényegesebb. Tolnai Józsefet a párt egyik központi titkárává kívánták tenni, és így indokolttá vált utódlásának kérdését tisztázni. A kérdés néhány hétig teljesen lekötötte a vezetőséget, Tolnai elvitelének visszavonása érdekében emlékiratot intéztek az országos vezetőséghez. A kérdés 1943 február végén megoldódott, Tolnai Pécsett maradt. Az 1942 decemberi kongresszus után a szervezőmunka hatékonyabbá tétele érdekében a vezetőség új kádereket kívánt bevonni a munkába. Ezért a Népszavában pályázatot hirdettek öt titkári állásra. Mintegy 30-an jelentkeztek is, de politikai és vezető felkészültségük nagy többségüknél alatta maradt a kívánalmaknak. Ezért a kiválasztás nem a jelentkezők köréből történt lényegében. 1943 elején négy állást töltöttek be Miliők Sándor, Hirmann József, Bán Antal és Marosán György személyében. Az első három a fővárosi és környéki, Marosán a vidéki pártszervezést tartotta kézben. A központi titkári állások betöltésével kapcsolatban a nyomozóhatóságok olyan messzemenő következtetéseket vontak le, hogy azok a szociáldemokratáknak a hatalom átvételére irányuló törekvéseivel függnek össze. Munkásoktól szerzett információkra hivatkozva fogalmazzák meg, hogy a fővárosban már minden előkészület megtörtént a polgári demokratikus elemekkel való együttműködés felvételére. A pártvezetőség a liberális újságok mellé tömörült polgári egyénekkel folytat tárgyalásokat, ezenkívül szoros együttműködésben a parasztírókkal és a melléjük tömörült parasztsággal is. Az általános helyzetre való tekintettel a szociáldemokrata párt megfigyelését még a korábbiaknál is fokozottabban végzik. Abból a körülményből, hogy a kommunista mozgalom megnyilvánulása nem érzékelhető, arra következtettek, hogy azok a szociáldemokraták körében tevékenykednek csendesen. Ezért a pártélet minden megnyilvánulását különös figyelemmel kísérték. Ennek során olyan tapasztalatokat szereztek, hogy a vezetőség többször kinyilatkoztatta, a szociáldemokratáknak nincs