Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

semmi közük a kommunistákhoz, ugyanakkor feladatának tekinti, hogy továbbra is harcoljon a függetlenségért, bármely oldalról is jönne az elnyomás veszélye. „Bár a párthelyiségben senki nem beszél a háborúról, egész beállítottságuk mégis azt tükrözi, hogy biztosak abban, hogy Németország és szövetségesei elveszítik a háborút."

82 Különösen megerősödött a külföldi rádióadók hallgatásából származó hírekre épülő propaganda a bányászok körében. Nemcsak a németek súlyos vereségeiről beszélnek, hanem hozzákapcsolják a szovjetek győzelmét kívánó személyes véleményüket. A rendőrségi nyomozás nagy erővel bontakozik ki annak hatására, hogy Mecsekszabolcson feliratok jelentek meg Hitler-ellenes jelszavakkal, sőt írógéppel sokszorosított röplapokra bukkantak. A „Fasizmus ellen" című röpirat elítélte a kormányt, amely ,,a magyar kapitalizmus szekerét, a német kapitalizmus kocsijához láncolta, amely feltartóztathatatlanul rohan a mély társadalmi züllésbe, a háború szakadékába". Több helyen a falakra mélyen bekaparva „Éljen a Kommunista Párt" feliratokat találtak.

83 A rendőrség ügynökei segítségével a Hainess Elemér-féle volt lámpásvölgyi bánya területén dolgozó bányászok körében kiterjedt kommunista sejtekre épülő szervezkedésre bukkant, aminek kiágazásai voltak Vasas, Somogy, Hosszúhetény, Mánfa és Komló bányatelepekre. Kommunista sajtótermékek a nyomozás során nem kerültek elő, de nagy mennyiségű szociáldemokrata sajtófüzetet találtak, amelyek az MBKOSZ helyi vezetésén keresztül jutottak a bányászokhoz. Ezek egyrészéről a rendőrség véleménye az volt, hogy „kommunista ízű" a „szovjet dicsőítése mellett azt hangsúlyozzák . . ., hogy a háború után a munkásoké lesz a hatalom". Bírálják a szociáldemokratákat, akik erre nem készítik fel a munkásokat. A szervezkedésbe beépült a rendőrség ügynöke is, aki több összejövetelen vett részt, s jelezte, hogy kb. io sejt működött, de az abba beszervezettek nem ismerik egymást, csak tudnak egymás működéséről. A szervezkedés ténye a források alapján vitathatatlan, de kommunistává minősítése a mindenáron produkálni akaró hatóságoknak a szocialista mozgalom mögött álló - „felbujtók" utáni kutatásának képzeletbeli „eredménye". A pécsbányatelepi rendőrkirendeltség vezetője a bányák hadiüzemi parancsnokának küldött jelentésében javasolja: „hogy mint megbízhatatlan és nemzetellenes tevékenységet folytatókat, azonnal a frontra kell küldeni a szervezkedésben résztvevőket. A március 8-án kelt jelentés következményeként március 13-án a több mint harminc bányászt már be is vonultatták „a legnagyobb csendben". „A bányászok azon részét, akik a fent jelzett sejtekben nem helyezkedtek el, s amúgy is mint munkásfelesleget mutatnának ki, mielőtt hasonló okok miatt ilyen cselekedetekbe végleg belesodródnának, internálásra javasoltuk", a lámpásvölgyi bányaművek munkálatainak beszüntetése 261 munkást érintett.

84 Ilyen megoldást csak a félelem teremthetett, a bizalmas jellegű nyomozás újabb kommunista szervezkedés ügyében tovább folytatódott. A bányászok, de valamennyi munkásréteg hangulatát rendkívül lehangoltság jellemezte az egyre nehezedő megélhetési viszonyok miatt. Szinte nincs olyan szakma, amelyben ne folynának tárgyalások béremelés ügyében. Az eredmény azonban vagy ennek megtagadása, vagy olyan minimális javítás, ami nem változtat érdemben a helyzeten. Ezek a mozgalmak nem társulnak ugyan politikai törekvéssel, nem kapnak politikai tartalmat, de a munkásság általános elkeseredettsége a korábbiaknál is fogékonyabbá tette őket minden ilyen megnyilat-