Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN
Esztergályos levélben közölte a párt pécsi végrehajtó bizottságával, hogy semmilyen körülmények között sem járul íhozzá ahhoz, hogy Pécsett nyugtákra kölcsönt vegyenek fel, mert ha nem kapja meg a szavazatok 2 5 0 ./ ()-át, számára nincs más lehetőség, minthogy agyonlője magát. Inkább eláll a jelöléstől és fájó szívvel lemond a pécsi mandátumról, semhogy választóit megkárosítsa és ő becstelenséggel legyen vádolható. Ezek után a helyi vezetőség úgy dönt, hogy nem veszik igénybe a nyugták útján felvehető kölcsönöket, s más módon teremtik elő a szükséges pénzt, ami minimálisan 2000 P. A pártkasszában pedig csak 300 P. volt. A pécsi szervezet vezetői a központ utasításától eltérően május elseje megünneplésének kérdésében úgy foglal állást, hogy nem javasolja a munkásoknak, hogy dolgozzanak és az aznapi keresetüket fizessék be a választási kasszába. A kérdés eldöntését a munkásokra bízták azzal, hogy ünnepélyt nem tartanak, de egyben felhívták a nem dolgozókat, hogy a Természetbarátok Turista Egyesületének Csurgó dűlői menedékházához kiránduljanak és ott ünnepeljenek. A szükséges pénzt meglehetősen nehezen gyűjtötték össze, bár pl. Schuller Zoltán egymaga 600 pengőt gyűjtött. Az előkészítő munka során Tolnai felvetette, hogy Schullert 4. helyen jelölni kellene abban az esetben, ha nem lép életbe a II. zsidótörvény. Ebben a kérdésben nézetkülönbség alakult ki a végrehajtó bizottság tagjai között. Többen úgy vélekedtek, hogy Schullernek a névjegyzékre való felvétele esetén a munkások egy része el fog fordulni a szociáldemokratáktól - zsidó volta miatt. A vita során Schuller, aki éveken keresztül az egyik legaktívabb vezetőségi tag volt, bejelentette, hogy lemond a jelölésről és a vb-tagságáról is. A választási esélyekkel kapcsolatban az a vélemény alakult ki, hogy erős ellenfélnek a szélsőjobboldali pártok látszanak. Ezért elhatározták, hogy a „Nemzeti Front" nevében röpiratot adnak ki, hogy a választók ne szavazzanak a német pénzen élősködő nyilaskeresztcsekre. A röpirat mellett különböző - akár valótlan hírek terjesztésével is - igyekeznek a jobboldali egységet a választások idejére megbontani.Megállapodtak, hogy a választási küzdelem során nem bírálják Imrédyt, mert az a választókhoz küldött levelében nem támadta a szociáldemokratákat. Május első heteiben egymást követték a választásokkal foglalkozó párt- és szakszervezeti értekezletek. Ezeken nem egyszer elhangzott, hogy fennáll a veszélye annak, hogy nem tudják megtartani Esztergályos mandátumát. A választási gyűléseken a párt programjának nagyon általános ismertetésén túl sok szó esett az új választójogi törvényről, amely ugyan titkos, „de nem egyenlő és nem általános, mert sokakat kihagytak a választójogból. Ezek többségükben az ipari munkások köréből kerültek ki, akik tehát jogfosztott magyarok lettek. Főként azokat hagyta ki a kormány gondoskodása, akikről tudták vagy sejtették, hogy ellenzéki érzelműek". Esztergályos megnyilatkozásai igen gyakran csak üres frázisfordulatok, semmiféle konkrét programot nem ad. Többnyire 17 éves képviselői múltjára hivatkozik. ,, . . . 17 év óta munkálom fanatikus szorgalommal ennek a városnak a közösségét. . . Istenhez és hazámhoz, dacára szocialista voltomnak, soha hűtlen nem lettem. Célom továbbra is ennek a városnak kulturális és gazdasági érdekeit szolgálni. Ezért küzdöttem és harcoltam, de mindenkor az egységes magyar társadalom érdekében. Polgár és polgár között soha különbséget nem tettem, politikai pártállása felől soha nem érdeklődtem . . . Ha pünkösd hétfőjén . . . mandátum nélkül távoznék Pécs városából, sokkal szegényebben távozom, mint mikor 17 évvel ezelőtt idejöttem. Kijárásaimért vagyont nem kaptam, .. . képviselői nyugdíjat nem kapok, tehát szegény ember vagyok. Mondhatják ellenfeleim, hogy a felelős szerkesztőségért és a lapkiadói címért kapott fizetésem még mindig megmarad. Becsületszavamra ki kell jelentenem, hogy ezekért egy fillért
