Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN

A BARANYA MEGYEI ÉS A PÉCSI MUNKÁSMOZGALOM A II. VILÁGHÁBORÚT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN (1934-1939) i. Az MSZDP pécsi szervezetének tevékenysége 1933. május 12-én rövid betegeskedés után elhunyt Dick György, aki hosszú ideje jelentős szerepet játszott a pécsi szociáldemokrata mozgalomban. Rendkívül nagy népszerűségét, személyes tekintélyét mutatta, hogy temetésén mintegy hatezren vettek részt, s hivatalosan képviseltette magát a város és a megye számos testülete, intézménye.

1 A város polgármestere a törvényhatósági bizottság tagjaihoz intézett levelében, amelyben Dick György haláláról adott értesítést, munkásságát méltatva így írt: ,, .. . főképpen a gyakorlati szociális problémák megoldása foglalkoztatta; mérséklete és megfontoltsága mindig megtalálta az utat, amelyen haladva a város egyetemes érdekeinek szolgálatába állhatott, s ezeknek előmozdításán odaadó önzetlenséggel, fáradhatatlan buzgósággal dolgozott. Elmúlása súlyos veszteséget jelent városunk közéletére."

2 Esztergályos János azt a szegények sorából kiemelkedett embert méltatta a ravatalnál, akinek minden gondja, önzetlen munkásságának egyetlen célja a szegények segítése, gyámolítása, felkarolása volt. - Kétbly Anna arról beszélt, hogy az eljövendő napokban, amikor nyilvánvaló lesz, hogy mindenünnen hiányzik, ahol segítő szükség van, fognak rádöbbenni, hogy ki volt, s milyen űr maradt utána. Mindegyik méltatás tartalmazott ilyet, ami valós s nem csak az elhunytnak kijáró „megbocsátó" végtisztelet szavai voltak ezek. Dick György személyében tapasztalt, a munkások viszonyait jól ismerő, igen sok irányba tevékenykedő, határozott, véleményét nem titkoló, de a kompromisszumokra is gyakran hajló szociáldemokrata vezetőt veszített a baranyai mozgalom. A párttitkárság vezetését Dick halála után Tolnai József vasmunkás vette át, akinek a baloldallal korábban kiépült kapcsolatai, múltja azzal a reménnyel kecsegtettek, hogy a korábbinál harcosabb, a munkások érdekeinek következetesebb képviseletét vállaló vezetés kezdi meg tevékenységét. Az előzetes várakozásnak nem felelt meg Tolnai. A párttitkári funkcióban nem korábbi tevékenységének folytatását valósítja meg, hanem jórészt szakítva azzal, a reformista vezetéshez hozzáigazodóan irányítja a mozgalmat. Hamarosan félreállította Szegedi Józsefet, aki ideiglenes megbízással végezte munkáját. Tolnai elődjéhez hasonlóan nagy szervezői tehetséggel rendelkezve jelentős szerepet vállalt a íhelyi szakszervezeti és pártcsoportok létrehozásában, fenntartásában, s irányító munkáját minden területre igyekezett kiterjeszteni. Rendszeressé tette a szervezeti életet a szakszervezeti vezetőkkel kialakított folyamatos kapcsolaton keresztül.