Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN

1934 novemberében sor került a törvényhatósági választások előkészítésére, mert a 139 tag közül 85-nek lejárt a mandátuma. A december 30-án lezajlott választások nem hoztak semmiféle meglepetést. A „városi párt" sikerét nem csorbította, hogy mellettük a szociáldemokraták kettővel növelték bizottsági tagjaik számát. Ekkor került be Tolnai is, aki az alakuló gyűlésen lezajlott választás eredményeként a kisgyűlésnek is tagja lett.

3 Addig a szociáldemokrata frakció tevékenységén igen erősen érezhető volt a helyi viszonyokat kiválóan ismerő Dick György kiesése. Esztergályos János ugyan rendszeres hozzászóló volt, de egész tevékenységén érezni lehetett, hogy nem élt a város légkörében. Megnyilatkozásai inkább a jelenlét s kevésbé a tenniakarás kifejezői voltak.

4 Tolnai első fellépésére a törvényhatósági bizottság áprilisi ülésén került sor. Az Üdülőszálló építésével kapcsolatos vita során a szállóépítéssel szemben a tüdőszanatórium és az iskolaépítés fontosságáról beszélt.

5 A polgármesteri jelentéshez kapcsolódó észrevételében kifogásolta a gyárvárosi orvosi rendelő korlátozott lehetőségeit, illetve a munkanélküliek foglalkoztatásának állami támogatással történő kiszélesítését követelte. Ugyanezen az ülésen interpellációt is benyújtott a Gyárváros vízellátásával, közvilágításával, útviszonyaival, valamint Közép-Deindol közvilágításával és telefonnal történő ellátásával kapcsolatban. Sem a hozzászólások, sem az interpelláció nem befolyásolta a közgyűlésen hozott határozatokat. 1935 elején Gömbösnek sikerült elérnie a képviselőház feloszlatását és új választások kiírását, amelytől kormányzati rendszerének jelentős megerősödését várta. Természetesen ennek érdekében a kampány idején felhasznált minden olyan eszközt, amely rendelkezésére állt. Különösen szembeötlő volt a szociális demagógia fokozott alkalmazása. Ugyanakkor a kormányhatalom pozíciójából elődeinél is jobban élt az erőszak és a csalás eszközeivel.

6 Pécsett két jelöltet állítottak a választásokra. A kormánypártot Fabinyi Tihamér, Gömbös pénzügyminisztere képviselte. A másik Esztergályos János volt, aki negyedszer indult harcba a képviselői mandátumért. Esztergályos 1935. március 10-én délelőtt mintegy 400 főnyi hallgatóság előtt programbeszédet tartott." A parlament korábbi összetételének, a kormánypárti képviselőjelöltnek és a Gömbös-kormány politikájának éles, helyenként szellemes bírálata után igyekezett tételesen meghatározni azokat a célokat, amelyekért megválasztása esetén harcolni kíván. Programja meglehetősen szerteágazó volt, kifejezte, hogy nem a munkásság, hanem általában a kisemberek érdekeinek képviseletét kívánta szolgálni. Első helyen az „állami kormányzatban a közvagyon" lelkiismeretes kezelése állt, amit a „nyugdíjasok egyenlő elbánásáért és a fiatal generáció elhelyezkedési lehetőségéért", a „polgári szabadságjogok teljességét jelentő szervezkedési és gyülekezési szabadságért" folytatott harc ígérete követett. A munka és fáradság nélküli jövedelem, a kamatrabszolgaság megszüntetése, a létminimum, törvény beiktatása, az anyaság és nővédelem, a szociális törvények kiterjesztése, valamennyi nagyüzem és bánya állami kezelésbe vétele stb. mindenféle logikai rendszer nélkül, ömlesztetten kerültek a választópolgárok elé. Arányos és progresszív adóztatási rendszer, az ipart és kereskedelmet megbénító pénzügyi politika megszüntetése stb., földet a népnek, munkanélküliek munkához juttatása ebben a nagyon általános „programban" jól megfértek egymás mellett.