Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

A munkások körében a gyenge kereseti lehetőségek miatt nagyfokú elszegényedési folyamat indult meg. Csak a legszükségesebb ruházattal, ágyneművel rendelkeztek, hiányos és gyenge táplálkozás mellett végzik nehéz munkájukat. Egyre jobban megfigyelhető, hogy ez a helyzet a nők aktivitását fokozta, mind többen kapcsolódtak be a politikai mozgalomba. A szociáldemokrata női gyűlések, az azokon elhangzó szocialista gondolatok segítették a pécsi bányamunkásmozgalmat.

202 A mozgalom élén Tolnai Józsefné és Ballá Ignácné áll. A bányatelepről való kitiltásukat és a női szervezetek feloszlatását közbiztonsági érdeknek tartják a csendőr nyomozószervek. Ebben a helyzetben az egyre jobban terebélyesedő szocialista szervezetekbe mind jobban kezd beágyazódni a KMP is. Kifejezetten szakszervezeti ellenzék még nem alakult ki, de jelentősen nőtt az ellenzéki mentalitásúak száma. A rendőrségnek, csendőrségnek a kommunista munkát bizonyító tárgyi adatok nincsenek a birtokában. „ . . . Csak gyanú okok, következtetések, egyes bizalmiak bemondása, és a KMP budapesti központjából beszerzett kiadványok vannak . . ." birtokukban. A KMP-val kapcsolatot tartó (gyanúsított) egyéneknek a bányától való elbocsátását nem tartják lehetségesnek, mert akkor a munkásság ezek visszavételéért sztrájkolna. Az elbocsátottaknak, munka nélkül maradva, több idejük és okuk lenne az „izgatásra". A sztrájk óta megindult szociáldemokrata szervezkedéssel párhuzamosan a szociáldemokraták hathatósan terjesztik a szocialista elveket, különféle könyveket és szocialista kiadványokat. Alig van család a Pécs vidéki bányászközségekben, ahol ne lenne valamilyen szocialista sajtótermék. Viszont a kultúregylet könyvtárai üresek és nincs napi újságjuk. Pedig ezeknek jó könyvekkel és polgári újságokkal való ellátása valósággal nemzeti érdek . . . Erről való gondoskodást megfontolás tárgyává javaslom tenni. Mert különben a marxizmus lesz a szellemi irányuk és később már nehéz lesz őket visszafordítani a nemzeti alapra . . . A szocialista könyvek mellett az orosz rádió hallgatása is kezd elharapódzni."

203 Biztos, hogy ezekben a csendőrnyomozói jelentésekben van túlzás, de megfogalmazásuk indoka valós. Eddig nem látott mértékben megerősödtek a szociáldemokrata szervezetek és rajtuk keresztül a szocialista propaganda. Az egész folyamaton belül azonban jelen van az MSZDP országos vezetésének mérsékletre intő alapállása. A radikalizmus jórészt a körülményekre való spontán válaszadás volt, amit sokszor a mozgalmat lejáratni akaró elemek szélsőségekig kívántak fejleszteni. Provokatív, irreális felvetéseikkel zavart keltettek, s ennek feloldására nem volt megfelelő eszköze az MSZDP vezetőinek. A türelmét vesztett „központ" nem adott kellő segítséget a helyi vezetőknek, s ezek kellő áttekintés híján újabb és újabb sztrájkterveket szőttek, akkor, amikor ezek eredményes megvívásának a feltételei egyre inkább nem voltak adottak. Bizonyos, hogy a munkások provokálásához a bányatelepek vezetői is hozzájárultak nemcsak személyes magatartásukkal, hanem „bizalmi" embereiken keresztül is, akik teljesíthetetlen kívánságok bedobásával igyekeztek a munkásokat értelmetlen sztrájkokra rábírni. Ez a tevékenység egyértelműen arra irányult, hogy visszaszorítsák a szakszervezetek tevékenységét, fegyelmező intézkedéseket foganatosítva, egyeseket kizárjanak a termelésből, megszilárdítsák a munkafegyelmet. Decemberre olyan helyzet alakult ki, ami állandóan sztrájk kirobbanásával fenyegetett. A munkások tömegesen maradtak távol a sza-