Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
nált napokon, nem tettek eleget a berendelésnek, jelentősen visszaesett a termelés, mindenki a hamarosan kirobbanó újabb éhségsztrájkról beszélt. Ugyanakkor Balsay Aladár bányaigazgató tervet dolgozott ki, amely alkalmasnak látszott arra, hogy a hangadó munkások provokálásával - szanált napon munkára rendelésével - elő nem készített sztrájkot robbantanak ki. Ennek megtorlásaként azonnal elbocsátják a munkát megtagadó bányászokat, s ezzel megelőzik egy szervezett, újabb föld alatti sztrájk kirobbanását, ugyanakkor megszabadulnak a legveszedelmesebb munkásoktól is. 204 A provokációra alaposan felkészültek. Megszövegezték a szigorításokat tartalmazó hirdetményeket, összeállították az elbocsátandó munkások listáit. De nemcsak a bánya vezetői készültek az összecsapásra. A pécsbányatelepi rendőrkirendeltség parancsnoka is pontos intézkedési tervet juttatott el a pécsi főkapitányhoz. A terv tartalmazta, hogy hírszerzőjük „ . . . a földalatti sztrájk tényleges megkezdésének időpontját előreláthatólag az azt közvetlenül megelőző éjszakán fogja tudomásunkra hozni". A karhatalom azonnali készültségbe helyezésén túl a készülő sztrájkról azonnal értesíti Balsayt a hírforrás megjelölése nélkül. Erre azért van szükség, mert feltételezhetően ,i készülő sztrájkról a bányamunkásoknak olyan szűik köre fog tudni, „hogy informátorunk kilétét a munkások azonnal felfedhetnék". Minthogy a bányaigazgatóság a rendőrségtől kapott hír alapján előreláthatólag munkaszünetet rendel el a jelzett napra, s így a munkásoknak nem lesz módjuk leszállni az aknákba, valószínű, hogy a felszínen sem rendeznek sztrájkot, s annak megkezdését egy későbbi napra helyezik. „Ez esetben a rendőrséget szinte felelősség terheli a hír miatt, ami meg is ismétlődhetik, de a föld alatti sztrájk végül mégis ki fog törni, s az utóbb igazolni fog bennünket." 205 Decemberben a munkások azt kérték a bányaigazgatóságtól, hogy a sok ünnepre való tekintettel ne tartsanak szanált napokat, ehhez a vállalat hozzájárult. A kérés teljesítése egybeesett Balsay Aladár tervével, mert provokatív lépéseinek megtételét januárra időzítette. Január 1-én keresztényszocialista bányamunkások az utcán egy ittas szociáldemokrata munkással találkoztak, aki az ő „Jó szerencsét" köszönésükre „Barátság" üdvözléssel válaszolt. Ebből következően összeverekedtek. 1935. január 3-án a szociáldemokrata vezetők bejelentették, hogy a kérdéses keresztényszocialista munkásokkal nem dolgoznak együtt, helyezzék azokat át más kerületbe. A vállalat a kérést elutasította azzal, hogy a sérelem nem az üzem keretében történt, így azok orvoslásanem lehet feladatuk, forduljanak vele bírósághoz. Válaszul másnap, január 4-én pécsbányatelepi szociáldemokrata bányamunkások sztrájkba léptek. Ezzel kitűnő alkalmat teremtettek Balsaynak, aki azonnal elrendelte, hogy a már korábban elkészített listák alapján mindhárom bányakerületben az 5-i üzemszüneti napon teljesítendő bányabiztonsági és fenntartási munkára 100 szociáldemokrata bizalmi férfit hívjanak be. Mivel azok a berendelésnek nem tettek eleget, még aznap a pécsbányatelepi kerületben 39, a vasásiban 41, a mecsekszabolcsiban 34 bányamunkásnak a munkát felmondta s egyben a november 26-i megállapodás alapján adott kedvezmények többségét visszavonta. 20 *' A pécsbányatelepi keresztényszocialista vezetők ugyanakkor a bányakerületi vezetőnek köszönetet mondtak a keresztényszocialista munkások ügyében tanúsított magatartásukért, majd kijelentették, hogy mivel a jelenlegi mozgalom hatalmi okokból keletkezett, útjuk a szociáldemokratákétól különvált, s ezért, ha azok január 7-én, hétfőn sztrájkba is lépnének, ők felveszik a munkát (kb. ioo-an). 207 A szociáldemokrata bizalmiak éppen Pécsett vettek részt értekezleten, amikor értesültek a bánya intézkedéseiről, a hír rendkívül leverte őket. Másnap Tolnai József javaslatára úgy döntöttek, hogy a felmondottak kivételével 7-én reggel valamennyi munkás megjelenik a munkahelyén. A bányavállalat azonban attól félve, hogy a munkahelyükre leszálló bányászok föld alatti munkabeszüntetésbe kezdenek, 7-ére üzemszüneti napot rendelt el. A szociáldemokrata párt az elbocsátott munkások ügyében a főispánhoz fordult. A bányaigazgatóság válasza az volt, hogy amennyiben febru-
