Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
kérelemmel fordultak a bányaigazgatósághoz. Az igazgatóság évtizedes szokás szerint havonta kétszer tartott fizetésnapot. Az előző havi keresetet a következő hónapban utalta ki általában úgy, hogy hatodika körül előleget adott, 22-e körül pedig kifizette az egész hátralévő bérösszeget. A fizetési napokat az igazgatóság az egész évre vonatkozóan előre meghatározta, s az erről készült táblázatokat nyilvánossá tette, kifüggesztette. A munkások tehát ezek ismeretében életrendjüket beoszthatták. Június 21-én ez a kialakult rend megváltozott. A kifizetések körüli bizonytalanság minden hónapban megismétlődött. A bányavállalat e rendszertelenséget azzal indokolta, hogy az esedékesség napjára a budapesti központtól nem tudott annyi pénzt kapni, amennyire szükség lenne. Főleg azért, mert a MÁV-tói a leszállított szén árát nem kapta meg, s az elmaradás már két és félmillió pengőt tett ki. Az elégedetlenség a munkabérek rendetlen kifizetése miatt a mecsekszabolcsi, de különösen a vasasi bányászok körében volt nagy és olyan mértékű, hogy már munkabeszüntetéssel történő tiltakozásra is gondoltak. A bányaigazgatóság szeptember közepén bizalmi emberein keresztül olyan információt kapott, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek országosan memorandummal fordulnak a vállalatokhoz az őszi segély ügyében, de egyéb követeléseket is meg kívánnak fogalmazni, hogy ennek folyományaként sztrájkot tudjanak kirobbantani. A bányavállalatok országos szövetsége, hogy elébe menjen az eseményeknek, állást foglalt amellett, hogy az őszi segélyt megadják, s erről mielőbb értesítik a bányászokat. A pécsi bányaigazgatóság az erről szóló hirdetményt szeptember 29-én ki is bocsátotta azzal, hogy az engedélyezett egyszeri segélyt, amely a szeptemberi kereset 2o°/0-át teszi ki, a pénzügyi helyzetre való tekintettel két egyenlő részletben - október 21-én és november 5-én - fizetik ki. A szociáldemokrata szakszervezeti bizalmiak Hosszúhetényben tartott összvezetőségi ülése ennek ellenére október 3-án úgy határozott, hogy memorandummal fordul a bányaigazgatósághoz. Ebben követelik, hogy: 1. ruhabeszerzési segélyt 20-ról 25%-ra emeljék fel, és egy összegben fizessék ki; 2. A béreket a jövőben az igazgatóság által megjelölt fizetési napokon egy összegben fizessék ki; a szénjárandóság pénzben való megváltása a megállapodás szerint kerüljön kifizetésre; 3. A katonasághoz most bevonultak szolgálati idejét ne tekintsék megszákítottnak leszerelésük után, s kapják meg a szolgálati idejüknek megfelelő üdülési szabadságot; 4. A külszíni és az ipari munkások bérét vizsgálják meg, és emeljék; 5. Az igazgatóság fokozatosan vezesse be a villanyvilágítást a bányatelepeken. A memorandumot Szabó Jenő (Vasas), Jakab József (Hosszúhetény), Kovács András (Somogy), Hegyi Lipót (Meszes), Szabó István III. (Mecsekszabolcs) írták alá. A bányavállalat október 20-án levélben válaszolt, s közölte, hogy 20%-nál nagyobb segélyt pénzügyi okokból nem adhat, sem egy összegben a segélyt kifizetni nem tudja, de hozzájárul ahhoz, hogy a katonasághoz bevonult munkások az üdülési szabadságukat megkapják. A külszíni munkások munkabéreit a jelenlegi gazdasági viszonyok között nem emelhetik. A villanyvilágítás fokozott bevezetését a lehetőséghez képest folytatni fogják. 168 A bányagondnokság október 21-én hirdetményben közölte, hogy azok a munkások, akik augusztusi szénutalványaikat élelmi cikkek ellenében eddig nem váltották be, 22-től az élelmitárban készpénzért is érvényesíthetik. 169
