Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
A vállalat elutasító válasza nem eredményezett azonnali munkabeszüntetést, mert -az ehhez szükséges együttműködés nem tudott kialakulni a bányatelepek között. December j-án délután két órakor azonban a vasasi bányászok nem szálltak le munkakezdéskor, mert a vállalat az esedékes fizetés átlagának csak a 30%-át fizette ki, noha 4-én Borbála, a bányászok védszentjének a napja, a bányamunkások legnagyobb ünnepe volt. December 5-én a sztrájk átterjedt a mecsekszabolosi kerületre is. 6-án reggel azonban Vasason már a munkások 10%-a, Mecsekszabolcson pedig 50%-a felvette a munkát. Feltételezhetően azért, mert a kifüggesztett hirdetések szerint a bányavállalat ígéretet tett a 70%-os elmaradt munkabér kifizetésére. A jelentést adó rendőrtiszt felhívta a főispán figyelmét arra, hogy ha el akarják kerülni a jövőben nagyobb zavargások kirobbanását, rendezni kell a MÁV-nak a szénbányával szemben fennálló tartozását. 170 A sztrájkban közel 800 bányamunkás vett részt. December 7-én délután már valamennyien dolgoztak, mert a vállalat ígéretének megfelelően 6-án délután kifizette az elmaradt béreket. A bányaigazgatóság megtorlásként meg akarta vonni az üdülési szabadságot a munkamegtagadásban részt vett bányászoktól. December végén a bizalmiak memorandummal fordultak az igazgatósághoz. Ebben kérik, hogy ne éljenek megtorlással, mert a munkaszüntetésre az abban résztvetteknek alapos okai voltak, mivel hónapokon keresztül a megkeresett bérüket nem kapták meg rendesen, holott ezt októberben beadványban is kérték. További kérésként megfogalmazták, hogy az üzemvezetőség mérsékelje a bírságokat és nyújtson módot arra, hogy a munkás megvédhesse az üzemvezetőség előtt az igazát, mert úgy érzik, hogy sok esetben a pénzbírság jogtalan. „Lehetetlen állapot az, hogy az összmunkásság keresetéből évente kb. 12 000 pengő legyen bírság címén levonásba hozva." Kérik, hogy az igazgatóság hasson oda, hogy az üzemvezetők ne utasítsák el a munkások egy-egy napos szabadságkérelmét. 1 ' 1 A gazdasági nehézségekkel indokolva - 1931. évi nyilatkozat ellenére - fokozatosan életbeléptették a munkaidőcsökkentést. Ennek direkt következményeként a bányamunkásság kereseti lehetőségei is fokozatosan csökkentek. Ez több összetevőből következik. Részben a keresetek kiegészítéseként adott pótlékok megszüntetéséből, vagy korlátozásából, részben a bérek közvetlen leszállításából. Ha csak a bérek redukálását vesszük alapul az néhány év alatt kb. 30°/o-os, de ha hozzávesszük az egyéb címen fizetett kedvezmények elvonását, csökkentését, úgy 40-50%-os jövedelemcsökkenést állapíthatunk meg. A pécsi bányák különleges üzemi viszonyai a munkaerő foglalkoztatásában az oriszág többi bányáitól eltérő rendszer megvalósítását indokolták. A bányavállalat három bányaüzemben termelt. A válság időszakában kettőben is több szenet lehetett kitermelni, mint amennyit értékesíteni tudtak. A nyereséges termelés indokolhatta volna az egyik üzem szüneteltetését. Ez azonban továbbra is szükségessé tette volna a karbantartási munkákat, ami szintén költséggel jár, nem is beszélve az esetleges végleges bezárásról, amely nagy értékek pusztulását jelentette volna. A bányavállalat a folyamatos termelést úgy igyekezett megoldani, bogy mindhárom üzemet működtetve a túltermelés elkerülése végett hetenkint 1-szer, majd 2-szer, 1933-34-re pedig már 3-szor üzemszüneti, ún. szanált napot tartott. Az üzemszüneti napok nagyobb számú beiktatására azonban elsősorban a gyengébb minőség és ezért nehezebben értékesíthető pécsbányatelepi és mecsekszabolesi üzemekben került sor. A vasasi bányában a termelés folyamatosabb volt, mert ennek jobb minőségű szenét könnyebben értékesítették, illetve a másik két telep szenét a vasastval keverve értékesítették.
