Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

bérek elengedését. Mivel a munkások kitartottak korábbi követeléseik mellett, megegyezés nem jött létre, a sztrájk folytatódott. A pécsi bányakapitányság közvetítési kísérletei november 17-én eredményt hoztak, ez azonban a munkásság számára csak részleges sikert jelentett. E szerint a vállalat a bányatelepi lakásokban lakó munkások szénjárandóságát 50%-ban, a magánházakban lakókét teljes egészében pénzzel megváltja, mázsánként 1 pengő 50 fillér értékben. A lakbéreket, a villamos világítási átalányt 50%-ára csökkenti. A téli segély mértékében a vállalat nem engedett, sőt azt is kijelentette, hogy a megajánlott engedményeket (a téli segély kivételével) csak azok a munkások kapják meg, akik november i-ől folyamatosan dolgoztak. A sztrájkolok csak abban az esetben, ha legkésőbb november 19-ig munkába állnak. A november 18-án Mecsekszabolcson mintegy 2000 ember részvételével megtartott bányászgyűlésen a szociáldemokrata vezetők véleményével ellentétben a bányászok nagy többséggel elvetették ezt a megállapodást és a további sztrájk mellett döntöttek. Ekkor már rendkívül nagy volt a nyomor, Mecsekszabolcson a szociáldemokrata párt csak kevéssé tudta segélyezni a sztrájkólókat, és azok csak Vasason részesültek támogatásban, ott sem annyira a pártvezetőség, mint inkább a „bányász-kisgazdák" részéről. Hosszúhetény, Mánfa, Hird, Mecsekszabolcs bányászai közül sokan csak időszakosan, a földművelés mellett dolgoztak a bányánál. A sztrájkolok a lakbér teljes elengedését követelték, és azt, hogy a szenet ne 1,80 pengőért, hanem 2 pengőért váltsa meg a vállalat. A szociáldemokrata vezetők mindent megtettek annak érdekében, hogy a sztrájkot leszereljék. Felbomlott az eddig jellemző egység, s mivel a követelések érdekében kezdett újabb tárgyalások nem vezettek eredményhez, november 23-án a munka felvétele mellett döntöttek. A november 17-i megállapodáshoz viszonyítottan mindössze annyi eltérés mutatkozott, hogy a kedvezményekben való részesülés feltételeként a sztrájkolok esetében nem november 19., hanem november 23. a munka felvételének az időpontja, illetve a vállalat kinyilvánította, hogy a munkásságot a sztrájkból következően veszteség vagy hátrány nem fogja érni.

166 A sztrájk ilyen módon való befejezésével, az elért eredményekkel a bányamunkások nem voltak elégedettek. A hosszú, 26 napig tartó harcban azonban nagyon kimerültek, annak további folytatására nem lehetett erejük. Továbbá a szociáldemokrata vezetők magatartása miatt, akik a november 17-i megállapodás után egyértelműen a sztrájk melletti állásfoglalás lazítását, felszámolását szorgalmazták. Tudomásul kellett venniük azt, hogy sztrájkjuk mindvégig részleges maradt, a vállalat 4041 dolgozója közül csak 1700-2000 sztrájkolt. Pécsbányatelepen folyamatos volt a munka, hetenként 6 rendes műszakot dolgoztak, sőt egyesek még túlműszakot is végeztek. A téllel beköszöntő szénkonjunktúra a foglalkoztatás folyamatosságát biztosította. Az átmeneti nyugalom időszaka volt ez, ami azonban nem tarthatott sokáig, hiszen a sztrájk a bányászok alapvető körülményein csak „részlegesen", csekély mértékben módosított.

167 A vállalat az elkövetkező időszakban ha nem is direkt intézkedésekkel, továbbra is igyekezett minél jobban leszorítani a munkások keresetét, illetve gyakran a készpénzhiányra hivatkozva az aktuálissá vált kifizetéseket elhalasztotta. A kifizetési időpontok bizonytalansága, a ruhabeszerzési segélynek 20%-ban történő megállapítása, s néhány más panasz miatt a szociáldemokrata bizalmiak