Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

Horváth József cipészmunkás 1922-ben jött vissza Pécsre Bécsből Sallai Imre utasítására, aki ekkor mint az ifjúmunkásmozgalom irányítója Horváthnak is e te­rületen adott megbízatásokat. Horváth József az első olyan sejt létrehozója, amely­be az ifjúmunkásokat szervezték be. Horváth József az SZDP pécsi ifjúsági szer­vezetének a létrehozásáért tevékenykedett. 1922 májusában sikerült kapcsolatot fel­venni a már működő sejtek vezetőivel. Kapcsolatát Ruzsits Endre segítette tovább, aki szintén önálló sejt vezetője volt. Horváth az általa létrehozott sejtben Szegedi Józsefet, az építőmunkások mozgalmában, később vezető szerepet játszó kitűnő képességű ifjúmunkást és három társát szervezte be. 132 Ruzsits jelentékeny alakja a KMP 1922-24 közötti helyi szervezkedésének. Bé­csi központban képezték ki a kommunista ifjúsági munka irányítására. 1922-ig Gerő Ernő irányításával Horváth József szervezte az ifjúsági mozgalmat Pécsett. A Port János által szervezett kommunista sejtbe kapcsolódtak, s ott az ifjúsági mozgalom kérdéseivel foglalkozott. 133 Ruzsits, Gerő Ernővel hazatérését követően személyes kapcsolatot tartott fenn. Győrben rendszeresen találkoztak, ahol Gerőt a pécsi és baranyai szervezkedésről tájékoztatta, pl. a baranyai általános politikai helyzetről és az SZDP tevékenységéről, Esztergályos megválasztásáról, az 1922 júliusi cipész­sztrájkról stb. Ruzsits 1923-ban a kommunista sejtben „sajtófelelős" lett. Hama­rosan azonban Bécsbe ment, a párt utasítására átvette az „írás" című illegális szép­irodalmi és kritikai lap szerkesztését Rab András álnéven. 134 Távozása után Sze­gedi lett a kommunista sejt irányítója, aki a MÉMOSZ helyi csoportjában a festő alosztály vezetője volt. ö 1925-ig állt a sejt élén. 1925 júliusban az MSZMP-be lépett Szegedi József és Halmai Ferenc, Somogyi Károly. így formailag a legharco­sabb sejt megszűntnek lenne tekinthető. Az építőipari munkásság 1924-1927 kö­zötti küzdelmeiben mindhárman irányítók voltak, ami világosan jelzi, hogyan vál­tozott meg a „szervezet" és nyert új tartalmat az MSZMP-ben. 135 1923-1925 közötti időszakban a bányamunkásság között létrehozott sejtek a szakszervezetben igyekeztek küzdeni, felhasználva a legalitás lehetőségeit. 1924 szeptemberben Fodor János vezetésével több sejt jött létre Vasas bányatelepen. Fo­dor, Vajda János vájárt bízta meg a sejt vezetőjéül, aki büntetését töltötte a Tho­men-aknán, mert Somogyban a munkavezetőkkel „tiszteletlenül bánt". Majd 1924 augusztusában Horváth István vájár lett a sejtvezető, mert Vajda Jánost Komlóra helyezték át. A Fodor által 1924-ben megszervezett sejtet Videcz János vájár, volt vöröskato­na, szakaszparancsnok vezette. Tagjai Tischler János, Peti György, Gertig János. Tevékenységükre akkor derült fény, amikor 1924. szeptember i-én valamennyit le­tartóztatta a csendőrség, mert a keresztényszocialista bányamunkásszervezet szer­vezői ellen erőszakosan léptek fel, az Internacionálét énekelték és titkos asztaltár­saságot hoztak létre. Letartóztatásuk ellen elindított szrájkot a csendőrség és a kar­hatalom elfojtotta. A két sejt nagy szerepet vállalt a bányavidéken megindított „keresztény- és nemzeti" szervezetek elleni agitációban. Bertrandt a kerületi szo­ciáldemokrata bányász titkár szimpatizált velük. Megbízásából a kommunista sejt „amerikázásra" beszélte rá a munkásokat. Természetesen Bertrandt nem a kommu­nistákkal való szövetségre gondolva használta fel a csoportot, hanem abból indult ki, hogy Fodor, Vajda, Videcz a legnépszerűbb, legradikálisabb személyek a szak­szervezetben. A csendőrnyomozói jelentésben a következő jellemzést adták róluk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom