Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

váth Pál az országos vezetőség tagja. A gyűlés memorandumban követelte a munkalehetőséget a polgármestertől.

81 Márciusban a Pécsi Szakszervezeti Tanács Hoffmann Ferenc alelnök és Dick György titkár nevében nyújtott be terjedelmes memorandumot, amelyben élesen tiltakoztak, amiért teljesen leállították az egyetemi és bányavállalat által támogatott építkezéseket. Ugyanakkor a Zsolnay és a Bőrgyár elbocsátotta munkásainak egyharmadát. A szaktanács statisztikája szerint 796 szervezett szociáldemokrata munkást tettek ki az utcára. Márciusban az összes pécsi munkanélküli 3000 fő. A memorandumot munkásküldöttség vitte a polgármesterhez és követelték: 1. A közmunkák haladéktalan megkezdését. 2. A középítkezésekhez a város legalább kétszeresével járuljon hozzá, mint amennyit az állam adni készül. 3. A kormány engedélyezze és kezdeményezze a provizórikus külföldi munkaalkalmakat. 4. Az állam azonnal intézkedjen és nyújtson a munkanélkülieknek biztosítást és szervezzék meg a segélyezést.

82 Decemberben újra megismételte a szaktanács a memorandumot, de még csak választ sem kapott rá. 1926 márciusban az új szaktanácsi elnök Tolnai Lajos és Dick György titkár által szerkesztett memorandumban megismételve a nyomorúságos helyzetképet 517 szociáldemokrata szervezett munkást jelzett a munkanélküliek listáján. Követelték, hogy állítsák meg a hatóságok azt a folyamatot, amely szerint a munkaadók elbocsátják standard dolgozóikat és helyettük gyermekmunkát, vagy több tanoncot foglalkoztatnak. Tiltakoztak az ellen, hogy a kollektív szerződéseket és a minimál béreket a munkaadók nem tartják magukra nézve kötelezőnek és minden következmény nélkül felbonthatják, a kirobbanó sztrájkok ellen viszont karhatalmat hívattak. Végül követelték, hogy a tanács akadályozza meg azt, ,, . . . hogy a munkaadók vidékről hozzanak olcsó munkaerőt és a szakszervezetnél nyilvántartott, tapasztalt szakmunkásokat nem veszik fel, mert nyilván nem fizethetnek részükre filléreket . . ." Április 23-án már újabb memorandumot kapott a tanács, amelyben hatalmas, név szerinti lista mutatta a pécsi szervezett munkásság munkanélkülivé vált tagjait, amely alapján bármikor munkára alkalmazhatják az embereket.

83 A memorandumot benyújtó bizottság előtt a polgármester minden követelést jogosnak ismert, áthárítva a

# munkaalkalmak megteremtésének nehézségeit a kormányzatra. Ugyanakkor azzal az ígérettel engedte el a munkások szakszervezeti küldöttségét, hogy hamarosan elképzelhető a helyzet javulása.

84 A város a munkanélküliek segélyezésére irányuló követeléseket elutasította. A párt központi lapja nagy elismeréssel nyilatkozott a pécsi szaktanács kitartó memorandumozó akciójáról, s nagy eredménynek könyvelte el, hogy a szakszervezeti lista után a polgármester végre hajlandó volt Pécsett hatóságilag is összeírni a munkanélkülieket. A cikk kemény hangneme már tovább ment, s már-már azt hihetnők, hogy valamilyen új harci formát ajánl, azonban a „továbblépés útja" röviden a következő. ,, . . . állandó figyelemmel kell kísérni a munkanélküliség ügyét, gondoskodni kell továbbá a pécsi munkásságnak arról is, hogy szervezeteik fellépésének nagyobb súlya legyen, ezt úgy lehet elérni, ha minden munkás tagja lesz a szakszervezeteknek . . .

8j 1927. február 26-án ott állt ismét a memorandumot vivő munkáscsapat a városháza kapujában. A szaktanács új helyettes elnöke Herr József vezetésével lényegében megismételhették az elmúlt években megszerkesztett memorandumok