Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN
pontjait. A közmunkák mellett hangsúlyozták a magánlakásépítés támogatását és azt, hogy az ott folyó építkezésekre csak pécsi munkást alkalmazzanak. 86 Az 1928 februárban történt küldöttségjárás és a benyújtott szakszervezeti emlékirat semmiben sem különbözött a korábbiaktól, s az események is csak annyiban változtak, hogy a szaktanács új elnöke Vörös János festőmunkás nyújtotta át Nendtvich Andor polgármesternek a dokumentumot. 87 Az eredmény 1929-re az ellenzék szerint is egyenlő volt a nullával. „A küldöttségjárás arra volt jó csupán, hogy teljesíthetetlen követelések és az erélytelen, semmilyen erővel alá nem támasztott memorandumozás a várakozás erőtlenségébe lökje a pécsi szakszervezeti munkásságot. . ." írták röplapjukban. A bírálat nem kevés igazságot tartalmazott, mert az 1926-1929 között szerkesztett 18 memorandum egyetlen követelése sem teljesült. Az 1928. december 27-i memorandumot, amelyben erőteljes hangnemben a munkanélküli segélyt követelték, a polgármester a „munkanélküliek ügyét intéző városi bizottság"-nak adta át, aki azt 1931-ig válasz nélkül elfektette. A munkanélküliség megszüntetéséért folytatott akciók teljes eredménytelensége azonban nemcsak a polgármesteren, nem is az erőtlen memorandum akciókon múlott, amelyeket kétség kívül ekkor semmilyen tömegdemonstrációval nem támasztottak alá, hanem a pécsi tőkés vállalkozókon, akik a válságos viszonyok miatt, vagy valóban képtelenek voltak prosperációt indítani, vagy spekulációs célból nem is fektettek be építkezésekbe tőkét. A párt és a szakszervezeti tanács sikertelen akciói a munkanélküliség enyhítésére mégsem jártak olyan hatással, hogy elfordult volna a szakszervezeti tagság a vezetőségtől. Mind a helyi csoportok, mind a párt létszáma emelkedést mutat. Sikerült a vezetésnek a munkásság nagy tömegeivel elhitetni - kétség kívül komoly valóság; magva is volt -, hogy a munkanélküliség megoldását a párton és a szakszervezeten kívüli erők mozgása nem teszi lehetővé. A munkanélküliség megszüntetésének sikertelen akciói mellett a pécsi pártvezetőség a szegényparaszt-földmunkásság szervezése területén is eredménytelenséget kényszerült elkönyvelni. 1922 végétől 1925 elejéig mindössze három vidéki népgyűlés megszervezéséről vannak adataink, azonban azok sem a község vagy a földmunkásság ügyeivel, hanem általános bel- és külpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. 1922 tavaszától a Vági István vezérletével újjászervezett szociáldemokrata párt- és szakszervezetek sorában március 14-én megalakult a földmunkások pécsi csoportja is, de Pécsen kívül semmilyen tevékenységet nem fejtett ki, 1925-ig nem játszhatott szerepet, mert egyetlen adatunk sincs, amelyben utalás lenne működéséről. A „Független Földműves Szövetség" baranyai agitációjáról készült bizalmas csendőrségi jelentésben arról van egy bizonytalan adat, hogy a siklósi és pécsi választókerületben járt Esztergályos János kapcsolatot tartott fenn egy-két olyan személylyel, akik feltételezhetően tagjai a szövetségnek. Az országos kongresszuson Dick György párttitkári beszámolójában elismerte, hogy a párt számára a falu „meglehetősem szűz terület". Bár nagy népszerűségnek örvend a párt politikája a községekben, ahol a hatalmas adók és munkanélküliség miatt „mint megváltóra tekint a falu népe". Felhívta a figyelmet, hogy a helyi hatósági választásokon nagyon kell vigyázni, nehogy képzetlen embereket válasszanak be a párt nevében, mert ha nem tudnak a várakozásnak megfelelni, nagyobb kárt jelent a pártra, mint hasznot. A községi politikában járatlanok a felvilágosítást végzők is, sőt nincs egységes koncepció sem e munkáról a pártban, ezért legalább főbb vonásokban meg.
