Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

folytatandó vizsgálatot kezdeményezett. A rendőrségi „merénylet" ellen, mint ahogy ezt az akciót Dick nevezte, a párt vezetősége a polgármesterhez és a Magyarországi Szakszervezeti Tanácshoz fordult támogatást kérve. A Szakszervezeti Tanács az országos főkapitánynál tiltakozott. A polgármester a helyi pártvezetőség álláspontját méltányosnak ismerte el és nem javasolt semmifele intézkedést a szakszervezetek ellen. Ennek nem politikai szimpatizálás volt a hátterében, hanem az országos főkapitányság udvariatlan, amolyan „rendőrmentalitású leirata, amelyben elmarasztalta a város vezetését, amiért a szakszervezetek vizsgálatában nem tanúsított megfelelő erélyt és szakértelmet . . .". A polgármester élesen visszautasította a vádat, hangsúlyozva, hogy a szakszervezeteket 1922-től már megvizsgálták egyszer és akkor valamennyi ma működő szakszervezet alapszabályait jóváhagyták". . . a főkapitány azon határozatát, hogy amelyik szakszervezet nem tudja iratait felmutatni vagy szüntessék be, vagy rendeljék el újraalakítását . . . méltánytalannak találta".

68 1926-ban sikerült a MÉMOSZ Pécsi Kőművesek Csoportja vezetőségének gyors újjáválasztásával a feloszlatást kivédeni. A „Szakszervezeti Bizottság Pécsi Titkári Hivatala" a 200 tagot számláló szervezet elveszett dokumentumait gyorsan pótolva újraalakulást produkált és megszerezte a továbbműködésre az engedélyt. Dick helyesen, azért tartotta szükségesnek ekkor lerendezni e kérdést, mert az építőmunkásság nagy harcokat vívott a munkanélküliség ellen és a bérek emeléséért. A vezetőségbe választott Marosits István, Misángyi Ferenc könyvtárosi funkciót kapott, Szeifert László festő jegyző lett, Schönfeld György ellenőri tisztet. Dick belement ebbe is, jóllehet pontosan tudta, hogy kommunista szervezkedésért 19221923-ban őrizetbe vették őket. A szervezetek megerősítése érdekében félretette azokat az ideológiai nézetkülönbségeket, amelyekért később eltanácsolt többeket a szakszervezetekből.''

9 Hasonlóképpen elismerésre méltó módon járt el, a mozgalom általános érdekeit szem előtt tartva Dick György a MÉMOSZ pécsi ácscsoportja esetében. Márkus Ignác egyesületi ellenőr, Ekenfelsz János könyvtáros, bekerülhetett a vezetőségbe kommunista voltuk ellenére.

70 Nagyobb nehézségek árán volt védhető a Magyarországi Szállodai, Éttermi és Kávéházi Munkások Országos Szövetsége Pécsi Helyi Csoportja. Az 1923-ban Dick vezetése alatt alakult szövetség huszonöt tagú kis csoport volt. A szakszervezetek ellen vezetett vizsgálat során működésüket a rendőrség felfüggesztette, mert tagjaik között olyan személyek voltak, akik a keresztényszocialista szervezetnek voltak tagjai, ezeket a párt titkára „csábította" át a szervezetébe. A legsúlyosabb érvnek „a tagok között lévő kommunisták újbóli politikai működése" számított a detektívtestület nyomozócsoportjának vezetője szerint. Kovács István, Tóth Géza, Tóth Jáno,s, Berkovics Benő, Báthori József, Zöld Sándor internált kommunista munkások voltak, akik büntetésük letöltése után ismét Pécsett kaptak állást. A többi kommunista azonban az internálás után nem tér vissza Pécsre. A szaktanács titkára energikusan visszautasított minden vádaskodást. A polgármesterhez írt levelében kijelentette, hogy „ ... az internáltak becsületcsen dolgoztak és letöltötték a rájuk rótt szabadságvesztést. A rendőrségnek nincs joga örökre megbélyegezni embereket . . ."

71 A rendőrkapitány azzal érvelt a polgármesterhez küldött tájékoztató jelentésében, hogy van a városban keresztényszocialista szervezet, azt kell minden erővel támogatni es a szocialista alapon működő szakszervezetet meg kell buktatni, mert „egyrészt a kommunista meggyőződést követő pincér és szállodai alkalmazottak gyülekező helyéül szolgál, másrészt várható, hogy elhódítja a keresztényszocialista szervezet tagságát..."

72 Csak 1927-ben vette tudomásul a polgármester a szervezet működését. A szakszervezeti mozgalom ellen megerősödött hatósági támadások ellen szólalt fel a pártszervezet titkára 1925. december 25-én, az MSZDP XXIII. kongreszszusán. A szaktanács 11 munkásgyűlés megtartását kérelmezte, de a rendőrség 9 gyűlést betiltott. Azokban a kocsmákban, ahol nagyobb terem állt rendelkezésre a munkásgyűlések céljaira, a tulajdonosaikat a rendőrség zaklatta, italmérési jogukat bevonta, megfélemlítették őket és nem mernek termet biztosítani. A pécsi szaktanács évi kétszázmillió koronát adott a munkanélküliek segélyezésére a szakszervezeti kasszákból, a város ugyanezt megtagadta. A pécsi pártvezetőség miután a