Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890
Részletesen beszámolt a „bányamunkások jól működő testvéregyletéről", Liptay ideális „egyletnek" tartotta, az önsegélyezés csúcsának az itt tapasztaltakat. Talán nem ismerte, hogy az 1854. évi osztrák bányatörvény, amely Magyarországra is vonatkozott, valamennyi bányát kötelezte munkásai részére szervezendő bányatárspénztár felállítására? A pécsi kolóniákon a bányaművelés megindításától kezdődően, tehát már a 18. század végén ismert volt a „bruderlade", amely a beteg, balesetet szenvedett bányászok segélyezésével is foglalkozott. 1869 januárjában a Prick-féle vasgyárban a munkások „összeesküdtek, a bérlőt megrohanták" és csak a rendőrség erélyes fellépésére sikerült őt a komolyabb bajtól megmenteni. 19 1869 áprilisban a pécsi asztaloslegények kétnapos sztrájkba léptek. Ilyen előzmények után mind a Dietrich vezette liberális polgári csoport, mind Merbs József ausztriai lassalleanus bányamunkás mögé felsorakozott munkások az egylet megalakítása mellett döntöttek. 1869 januárjában indult meg a szervezkedés és hamar eredményhez vezetett. Júniusban létrehozták az „Általános Munkás Egylet Pécsi Fiókja" néven az első osztálykarakterű szocialista munkásszervezetet. Az egylet az országos szervezet alapszabályát fogadta el. A szervezését is pesti „szaktársak" segítségével végezték, mint ez a szigetvári vagy kaposvári egylet létrehozásánál is láthatjuk. 20 Az egylet pécsi alapítói között ott találjuk Dietrich Ignác ügyvédet, Simonfay János és Virágh Gyula ügyvédeket, ugyanakkor az egylet ideiglenes első elnöke Merbs József bányamunkás, aki a lassalleanus radikális irány kiemelkedő pécsi harcosa, s hamarosan új munkásszervezet létrehozását siettette, ö lett a bányászok segélyező és képző egyletének is vezetője 1870-től. Ott találjuk e század legnagyobb pécsi bányamunkássztrájk szervezői között 1882-ben. 21 Az egylet megszervezésével egyidőben Szmolényi Nándor az Arany Trombita egyik szerkesztője a pécsi bányatelepi munkások helyzetét értékelve rámutatott lapjában arra, hogy a munkásokat büntetésül lezárja az inspektor a tárnába. Bírságolások alkalmazásával súlyosan csökkentik keresetüket. Felhívta a bányászokat, hogy ezen csak „ . . . úgy és akkor segíthetnek, ha olyan törvények léteznek, amelyek a munkások jogait védik. Ezek között pedig az első helyen a szövetkezhetési (Coalitio) jog, mely alapján a munkásoknak legálisain azion jog adatik, hogy munkabérnek feljebb vagy alább szállítása nem egészen a munkaadók önkényére van bízva ..." A Pécsett megtartandó munkás- és népgyűlésen különösen a „Coalitio", vagyis az egylet alapítás megtárgyalását javasolta. 1869. június 2-án az egylet tagjai részére kinyomtatta Taizs Mihály Majláth téri nyomdájában német nyelven az alapszabályokat. Az egylet célját a következőkben foglalta össze: „A munkásosztálynak szellemi gyarapodása, nem különben anyagi érdekeinek megóvása, s elősegítése a végből, hogy a munkás ezentúl ne csak hasznos lakója legyen az államnak, hanem egyúttal annak szabadelvű alkotmányát élvezni képes polgárává váljék . . ." Az alapszabályokat az egylet 200 példányban nyomatta ki, ami egy későbbi adatunkat is figyelembe véve, feltehetően az 1869. júniusi taglétszámával volt egyenlő. Az egylet 1869-187 5 között állott fenn. 1869 nyarán a nehéz anyagi helyzetbe került központot, több vidéki fiókkal együtt a pécsi egylet is pénzzel támogatta. Egy-két apró adat arra enged következtetni, hogy kapcsolat jött létre a kaposvári,
