Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890
szigetvári és lukafai egyletekkel. Az Arany Trombita beszámolt 1869. augusztus 29-i budapesti tömeggyűlésről, amelyet az Általános Munkás Egylet szervezett. A gyűlést a pécsi egyleti vezetőség a következő távirattal üdvözölte: „Kedves Barátaink és Testvéreink! Szerencsés üdvözletünket ezennel küldjük nektek a mai népgyűlésetekhez. Bízunk bennetek és várjuk az eredményt. A pécsi fiók egylet bizottmánya nevében Merbs József". Az egylet 1869 júniusától állandó helyiséggel rendelkezett Pécsett, az ún. „Bárány" teremben, amelynek a falán „ . . . a munkások Mohamedjének képe (ti. Lassalle Ferdinánd - Sz. L.) csüng megkoszorúzottan." A munkások rendszeresen itt tartózkodtak, az egyleti gyűléseket is itt tartották. Ugyanakkor az egyleti tagság egy másik része az ún. „Hattyú" teremben is összejött. Ez a két topográfiai adat arra enged következtetni, hogy a pécsi egyletben a kezdet kezdetén sem volt egység. A polgári és a lassalleanus irány elkülönülésének egy szerény jele ez. Az egyleten belüli nézeteltérések ellenére, kifelé, a vezetőség egységesen lépett fel a „szélbal" Dietrich irányításával, akit tiszteletbeli elnöknek választottak meg. 1871. áprilisban a Pécsre érkezett Irányi Dánielt a munkásegylet hatalmas demonstrációval fogadta. Az egylet vörös zászlajával vonultak a munkások az állomásra, ahol ünnepélyes fogadtatást rendeztek. A korabeli pécsi német lap a következőképpen számolt be erről : „ ... Az állomás előtt Irányit az úgynevezett munkásegylet várta. Megjelenésekor ennek egyik vezetője beszédet mondott, amelyre ő röviden válaszolt. Beszédére kitörő lelkesedés volt a válasz. A munkások vörös zászlóval vonultak fel. Miért volt nekik vörös zászlójuk ez nekünk talány. Irányi nem fogadta el, hogy utazzék a városba, hanem a munkások között az utat gyalog tette meg. Irányi megjelenése a városban több volt egy konvencionális látogatásnál. A célja az volt, hogy a munkásokat megnyerje a választásokhoz és bátorságot öntsön beléjük ez elkövetkezendő harcra." 22 Este a munkásegylet újabb demonstrációt szervezett. Több ezer főnyi munkás, kisiparos és diák vonult fel fáklyával. A következő esztendőkben Irányit mindig hasonló fogadtatásban részesítette az egylet. Különösen kiemelkedő megmozdulásnak számított a Tettye fennsíkon rendezett népgyűlések sorozata. Az egylet itt fejtette ki politikai felvilágosító munkáját. A gyűlésekre kiadott meghívókban Pécs egész pogárságát meginvitálták. 1869. szeptemberi népgyűlésen hatszáz munkás jelent meg. A bányászok díszegyenruhában, zászlójukkal, zenekarral vonultak fel. A gyűlés szónoka Essl András szabómunkás, az Általános Munkás Egylet egyik megalapítója, 1871-ben elnöke, a hűtlenségi pör egyik vádlottja, az országos egylet legaktívabb agitátorainak egyike. A lassalleanus Essl (másutt Essel András) a pécsi egyletben folyó munkát köszöntve ,, . . . összefogásra, minden rendű és rangú munkásnép társulására, a bányászok egyleti szervezkedésére" hívta fel a figyelmet. A munkásságnak ajánlotta a megjelenő újságokat, amelyek eligazíthatják őket a politikáról és az egyletbe férkőző reactiót is leleplezik. 23 1870 augusztusban ismét nagy népgyűlés volt a Tettyén. A befejezését megelőzően az egyleti pénztáros Merbs József kiáltványt fogalmazott és „bécsi testvéreiknek, szolidaritás jeléül", megküldték. A kiáltvány szövege a következő volt: „Kedves Testvéreink! Felháborodással tiltakozunk, kitartásra buzdítunk benneteket a jogtiprás ellen, amellyel bezárták egyleteiteket. Veletek érzünk és azért dolgozunk, hogy ilyen ne következhessen be". Testvéri üdvözlettel a pécsi munkásegylet választmánya. 24 6r
