Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

séges követelményeket felállítani. Szerződésmintát közöltek, amelyet helyben csak lemásolni és konkrét adatokkal kellett kitölteni. Hasonlóképpen megfogalmazta a cselédek és a földmunkások részére javasolt szerződéstervezetet. Ezeket alapszerződésnek tekinthették mindenütt. 1907. január 21-én a belügyminiszter a főispánon keresztül több száz magyar, német, horvát nyelvű plakát kifüggesztését javasolta, amelyen az aratási munkálatokra vonatkozó rendeleteket ismertették. A járásokból áprilisra visszaérkezett jelentések azonban szinte egységesen visszautasították ezt a „kormány ötletet". összesen 26 plakát kifüggesztésére került sor. A főszolgabírók azon az állásponton voltak, hogy mivel a szerződések zömét már megkötötték, ennek a plakátnak „ . . .a nép között oly erősen népszerűtlen és visszérzelmeket keltő hivatkozásai csak a kedélyeket zavarnák meg . . .". Különösen ott tartották károsnak a plakátok kifüggesztését, ahol a szerződések megkötése miatt vita volt. Pl. a siklósi járásban, a Spitzer-féle bérgazdaságban a szerződést három hónap óta nem tudták tető alá hozni, mert az aratóelőmunkások a 10 koronás bérezést nem fogadták el. A sásdi járásban az oroszlói aratók és az uradalom között hasonló kérdésben folyt a vita. A Mautner-féle bérgazdaságban az aratókkal megszakadtak a tárgyalások, mert 2 korona volt a különbség a munkaadók ajánlata és a „ . . . cucilisták által készre kidolgozott szerződés tervezet között..." A pécsváradi járás hímesházi körjegyzőségében egyetlen szerződést sem sikerült megkötni, a családtagok aratópárokat alkottak, és maguk kíséreltek learatni mindent. A szerződést ajánlott idegen aratók tervezetét a zömében középbirtokos gazdák nagyon magasnak tartották. Nagy viták zajlottak a szentlőrinci járásban 1906 novemberében, decemberében, 1907 januárjában. Az aratók elutasították az uradalmak által ajánlott szerződéstervezeteket, amikor a bandagazdák ott megjelentek. A főszolgabíró február i-én tésenyi, szentlőrinci, goricai, gyűrűfűi, megyefai, bükkösdi, ibafai, fenyőspusztai, szentdomjáni, körcsönyei, csatahelyi, nyugotszenterzsébeti, szentegáti, bodorfai pusztákon feszült hangulatról tett jelentést a főispánnak, hangsúlyozva, hogy itt veszélyhelyzetet érez, mert az elmúlt esztendőkben „a pécsi szociáldemokrata szervezetek agitációja miatt mindenütt bérmozgalom, vagy arató sztrájk ütötte fel a fejét. . .". Baranya központi járásának területén az Engel-féle birjáni birtokon, Püspökbogád határában levő püspöki földeken, Reich Samu kiskassai birtokain 76 aratópár szükséges, de a munkát az alacsonynak ítélt bérért nem vállalták a helyi aratók. A bérlők és földbirtokosok ezért a dunaszekcsői aratókra számítottak, és ezzel remélték elkerülni a sztrájkokat. Idegen megyebeli vagy szlovák aratómunkások alkalmazását mindhárom járásban szeretnék elkerülni, mert a helyi olcsóbb munkaerőnek tűnik. A mohácsi járásban, a Németbóly határában elterülő Battyhány-uradalomban az aratók nem fogadták el a szerződésekben ajánlott béreket és részesedést. Az uradalom azonban tovább folytatta a tárgyalásokat, mert nem kívánt idegen munkásokat. Az elmérgesedett vitát követően, március 2-án a szomszédos uradalom sátoristyei napszámosai és cselédei sztrájkba léptek. A csendőrség a szervező bizottság tagjait letartóztatta.

131 Júniusban újabb, az egész megyét magába foglaló vizsgálat indult az aratási munkák biztosítása céljából. A mohácsi járásban befejeződött az aratási szerződések megkötése és idegen munkásokat nem fogadtak fel az uradalmak. A központi járásban hasonlóképpen minden területre megkötötték a szerződéseket. A főszolgabíró mégis annak adott hangot, hogy munkásmegmozdulásokra kell számítani, mert a vetések elég jelentős részét, az óriási fagypusztítás miatt kiszántatták az uradal3$3