Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
Végigtekintve a megye északi, közép- és nyugati részén, 1903 nyarát a mozgalom mélypontjának tekinthetjük. 1904-ben sem mutat emelkedő irányt a sztrájkmozgalom, noha a megyei és járási vezetőket hónapokkal előbb preventív intézkedések szervezése kötötte le, mert mind a belügyi kormányzat intenciói, mind a helyi nyomozás eredményei nagy mozgalmak kitörését jelezték július-augusztusra. 114 A nyár azonban események nélkül múlott el. ősszel mindössze egyetlen epizód jelezte, hogy a pártszervezet dolgozik a mezőgazdasági munkásság körében. Ismét a pellérdi uradalomban robbant ki sztrájk. Az itt alkalmazott Békés megyei gazdasági munkások a szerződésben vállalt bérüket kévéseitek és amikor az uradalom elvetette a követeléseiket, sztrájkot kezdtek. Hetven mezőgazdasági munkás közül harmincöt azonnal el is hagyta az uradalmat, harmincöt társuk azonban dacolt a szolgabíróval, aki csendőrséggel fenyegette őket. Dávid András és Tar György „kipróbált alföldi földosztó szocialisták voltak". A csendőrség mindkettőt letartóztatta. A sztrájk második napján tartott tárgyaláson a főbíró csendőrségi őrizetbe vette a többi négy vezetőt. Dávidot 60 napi börtönre és 40 korona pénzbüntetésre, a többi három vezetőt 30 napi elzárásra, a harminc sztrájkolót 10 napi elzárásra és 50 korona pénzbüntetésre ítélte. A munkások vezetői fellebbeztek a vármegye közigazgatási bizottságához, amely azonnal tárgyalta a nagy feltűnést keltő ügyet és a büntetéseket felére mérsékelte. A helyi polgári lapok elismerően írtak a „rabszolgatörvény" hatékony alkalmazásáról, a pártszervezet lapja, a Munkás keményen bírálta és a nép elleni összeesküvésnek nevezte az eljárást. 11 ' 1905 kora tavaszán megismétlődött a kormányhatóságok, elsősorban a belügy és földművelésügyi minisztérium részéről megindított rendelet- és utasításözön, amelylyel a nyári aratási munkálatokat kívánták biztosítani. A szerződések megkötésének utolsó terminusaként márciust tűzték ki. Minden mozzanatra kitértek a tájékoztatás során. Ország Lajos a Baranya megyei Gazdasági Egyesület elnöke június 3-án a következőket jelentette a főispánnak: „ . . . a vármegye birtokosainak túlnyomó része szerződéssel biztosította aratómunkásait, akik a múlt évtől alig eltérő arányban helybeliek és idegen vidékbeliek. A munkabérek helyenként 5-30%-kal emelkedtek, de a legtöbb gazda a múlt évi szerződésekben foglalt bérek mellett szerződtette aratómunkásait. Ami az aratási munkák zavartalan lefolyását illeti, a beérkezett jelentések azon nézetet hozzák kifejezésre, hogy c tekintetben aggodalomra nincs ok és Baranya vármegyében tartalék-munkacsapatok szervezése mellőzhető . . .". A vármegyében a vezetés rosszul ítélte meg a helyzetet. A főispán, az alispán, az összes járás vezetője, a pécsit és a dárdait kivéve, szinte teljesen kizártnak tartotta a mozgalom kitörését. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert bár a polgári lapok átvették az optimista megítélést, a pécsi pártszervezet lapja, a Munkás olyan cikkekben foglalkozott a várható aratási mozgalommal, amelyekből világosan kiderült a végtelen elkeseredettség, elégedetlenség az alacsony bérek, a változatlanul nyomorúságos lakásviszonyok, az aratási szerződések megkötésére irányult hivatali pressziók miatt. 117 Az 1905. június 7-1 siklósi főbírói távirat az alispáni hivatalban egycsapásra eloszlatta az optimizmust. Grósz Antal pusztamalmi gazdaságában a cselédek és munkások között sztrájk robbant ki. A sztrájkolok megtámadták az uradalomban dolgozó iparosokat és a sztrájkhoz való csatlakozásra kényszerítették őket. A sztrájkolok vezetője Standovár György átai földmunkás volt.
