Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

politikai mozgalmát elemezte. A három megye egyletei által megyénként kidolgozott munkarenddel, eredményt értek el. Számításaik szerint 1904-1905-ben 12%-os béremelés konstatálható Baranyában és Tolnában. Somogyban kedvezőbben alakultak a bérek. A megyei földmunkásszervezetek alakítása a kisgazdák között nem ért el említésre méltó eredményt. A kerületi értekezleten megjelent képviselők száma azt mutatja, hogy a konferencia előkészítése nem volt mentes a hibáktól, mert több időpontot jelöltek, és a munkára szerződött szocialista munkások így nem tudtak részt venni.

84 A rendőrségi megfigyelés szerint . . . kedvetlen, nyomott hangulatú gyűlés volt. A várt küldöttek többsége távol maradt anyagi okokból. A felszólalók között ismét akadtak mindhárom megyéből, akik a kisparaszt-földműves munkásság szervezését elvetették. A Tolna község küldötte a következőképpen fejezte ezt ki: »... pusztulni kell hagyni a kisbirtokosokat, s majd akkor csatlakoznak hozzánk, mert hiába agitálunk, nem fogadják meg a világos szót, akik pedig bejöttek a szervezetbe, azok a legelső nehézségtől ki is léptek, a legnagyobb megalkuvást csinálják . . .«. A pécsi Kiss Bosnyák Ferenc a következőképpen reagált erre: ». . . Megyefán kíséreltem megszervezni a földműves egyletet, ahol a lelkemet is kibeszéltem nekik, mégsem jöttek el ide sem. Hagyni kell, míg elvesznek és proletárokká lesznek. A kisbirtokosból lett földmunkások a legharcosabb elvtarsaink« . . .". Mint látható, az egykorú szociáldemokrata ideológiának ezen megnyilatkozása, amely csak a munkásosztályt tartja forradalmi erőnek, szocialista alapon szervezhetőnek, a parasztság egészét lenézte, sőt alkalmatlannak tartotta és fölösleges erőpocsékolásnak a közöttük végzendő felvilágosító munkát. A kerületi értekezleten mindig összecsaptak e kérdésben a küldöttek. A pécsi párt vezetésének álláspontja csak annyiban különbözött, hogy átlátta: „a szervezést folytatni kell közöttük, mert a választásoknál számítani kellene a szavazataikra".

85 Az eddigiek alapján lárJható, hogy a baranyai földmunkásmozgalom szervezeti keretei az országos fejlődésnek feleltek meg. A földmunkások falusi pártszervezetekben fejtették ki tevékenységüket. 1897 végétől Észak-, Közép- és Kelet-Baranyában változóan, 4-15 pártszervezet működött, a délkeleti megyerészben viszont 24 pártszervezetről tudunk. A szociáldemokrata pártszervezetnek megbízottjai, akik lapjáratást vagy levelezést vállaltak a pécsi Munkással, Népszavával, a Voiksstimmével vagy az országos „Földművelő Titkársággal" 1905-ben 64 helységben mutatható ki. 1901-től földművelő munkásegyletek, illetve ezek fiókjai alakultak, főleg a pécsi „Földművelő Munkás Egylet" részeként. 1906-ban, a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége megalakulása előtt, Baranya megyében a következő egyletek működtek: Pécsi járásban „Pécsi Földművelő Munkás Egylet" Pécs központtal, 126 beiratkozott taggal. Pécsváradi járásban „Pécsváradi Gazdák és Földmunkások Egylete", a baranyavári járásban „Dárda és Környéki Földműves Egylet" 41 beiratkozott taggal. „Baranyavári Földműves Egylet" 71 taggal, Szentlőrinci járásban „Baranya Szentlőrinc és Vidéke Földmíves Egylet" 31 beiratkozott taggal. Ezek az egyletek magukba foglalták a szomszéd falvak szociáldemokrata meggyőződésű kisbirtokos, földmunkás tagjait is.

86 Az egyletek megalakulása 1901-től Baranyában azt is jelentette, hogy a korábban kizárólag falusi pártszervezet keretében folyó tevékenységből, mondhatnánk politikai tevékenységi formából kezdett áttérni - még egy ideig együtthaladva e tevékenységi és szervezeti formával - a sajátosan szakegyleti, szakszervezeti for-