Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

A programpontokat Szabó József mint mindennapi harci feladatokat jelölte meg annak érdekében, hogy a földmunkások és kisbirtokosság szociális helyzete a jövőben generális változáson menjen keresztül. Végh két határozati javaslatot terjesztett elő: a földmunkásság és kisgazdák belépnek a szociáldemokrata pártba és annak célkitűzéseit magukénak vallják. 2. Az érdekeikért küzdő lapokat: a Népszavát és Munkást támogatják, továbbá a központ által szerkesztett földművelők felvilágosítására szolgáló lapokat." A gyűlés egyhangúlag elfogadta a határozatokat. A kongresszus jelentős lépés volt a földmunkásság és a szegényparasztság baranyai szervezésének történetében. A szervezési koncepciót helyeselni lehet. Egyszerre, azonos szociális követeléseket meghatározva, falusi pártszervezeteket alakítva tervezték megindítani a szociáldemokrata agrármozgalmat. 23 helységből 40 megbízott jelent meg. Az első látásra szembetűnő az, hogy a pártszervezet törekvése egy megyei mozgalmat átfogó szervezkedésre nem járt sikerrel. A falvak topográfiai elhelyezkedését vizsgáljuk, akkor látható, hogy Pécs környéki kisbirtokos és földmunkásság küldte el képviselőit. A legnagyobb sikertelenséget az jelentette, hogy nem voltak jelen azok a falvak, amelyekben 189 5-1899 között sikeresen működő falusi pártszervezetek voltak: Somberek, Majs, Bodolya, Mohács, Dunaszekcső, Szentlőrinc. A legszembetűnőbb, hogy Délkelet-Baranya teljes mértékben távollétével tüntetett. Darázs, Hercegmárok, Vörösmart, Kásád, Bezdán, Izsép, Dárda. Teljesen világossá válik számunkra, hogy 1901 végéig a baranyai agrárszocialista mozgalomban még erősen hatottak Várkonyi, majd Mezőfi politikai nézetei. A pécsi pártvezetőség többszöri hűségnyilatkozatai az MSZDP országos vezetősége mellett - 1901 márciusában - bizalmatlansággal töltötték el azokat a falusi szervezeteket, amelyek korábban a mozgalom élén voltak. A pécsi pártszervezet 1898 júniusában többször figyelmeztette a Délkelet-Baranya falvaiban működő szervezeteket a radikális fellépések mérséklésére. A vörösmarti pártvezetőséget többször megintette a darázsi, hercegmároki zendülés idején. Jóna Gábor mindvégig mérsékelő szerepet játszott e területeken. A megye szocialista mezőgazdasági munkássága 1897-1901 közötti időszakban továbbra is megosztott volt. A dél-baranyai agrárszocialisták ellenérzése a pécsi pártvezetőséggel szemben nem oszlott el. Várkonyi, majd Mezőfi agitációja, mint eddig is látható volt, Baranya északi, középső és nyugati járásaiban fekvő falvakban kevésbé jelentkezett, szemben a dárdai és mohácsi járás falvaival. A pécsi pártszervezet vezetősége ezért nem tudta az 1901 tavaszán megindított és az egész megyét átfogni készülő agrárszervezkedést átütő sikerrel megoldani. A kongresszuson résztvevőket szemlélve, látjuk, hogy még az északi, nyugati és a közép-baranyai falvak jelentős része sem csatlakozott a pártszervezet törekvéseihez.

75 A megyei értekezlet, függetlenül a valóban sikertelen momentumok ellenérc, nagy jelentőségű akció volt, de a párt vezetőségének fontos tanulság, amit a megyei értekezlet után hasznosított is. A következtetések alapján mind több vidéki agitációs utat szerveztek Délkelet-Baranya területére. Ez kétségtelenül azzal a következménnyel járt, hogy az agrárszocializmus mérsékelt irányzata, amely egyébként a pécsi pártszervezet politikáját is jellemezte, került ki győztesen a századfordulót követő években e területen. A falusi pártszervezetek irányítását a pécsi pártszervezet