Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

szus, amelyet azonban a 3. pont vitájánál feloszlatott a hatóság. így a földmíves kongresszus tárgyalt több olyan pontot is, amelyet az MSZDP VI. kongresszusa tűzött napirendre. A pártkongresszus éles támadást intézett Várkonyi István és mozgalma ellen. Ugyancsak elítélte a „nemzeti demokrata párti" agitációt, amely „Országos földmíves munkások védegyesülete" címen akarta tömöríteni a mezőgazdasági munkásságot, de mindenki tudta, hogy a kormány egyenes pártfogása mellett működött, komolyabb eredményt nem mutathatott fel. A kongresszus a Várkonyi István vezette mozgalmat tartotta a fő ellenfélnek. A földművelők kongresszusa a feladatokat is kijelölte határozataival, amelyek a gyakorlati szervező és felvilágosító munkában azután meghatározóak lettek. A szervezetek megalakítását és megerősítését tűzte ki elsődleges célul, továbbá a párt lapjainak, Népszava, Volksstimme, Világszabadság és a Nova Doba támogatását mint kritériumot határozta meg a párthoz tartozásul. Határozatot hoztak, hogy községenként bizalmi egyént neveznek ki, aki a lapterjesztést és a központ tájékoztatását végzi. Az 1898. II. törvénycikkel kapcsolatban kimondta a kongresszus, hogy követeli annak hatályon kívül helyezését és felhívta az ország földműves és földmunkásságát: „minden lehetőt elkövessen s annak megszüntetésére minden alkalmat megragadjon .. .".

70 A kongresszus „az öntudatos mezei munkásság követelései" című napirenden belül elsősorban az aratási és napszámbérek kérdését vitatta meg. Határozatot hoztak többek között arra is, hogy az aratócsapatok a szerződések megkötésénél olyan mennyiségű terményt kapjanak, amelyből a következő aratásig meg tudjanak élni. A kongresszus feltárta azon visszaélések tömegét, a szerződések megkötését követően, amelyekkel mindenhol sújtották az aratókat, napszámosokat. Általános sérelem volt a romlott gabona kiadása. Követelte továbbá a kongresszus a határozataiban azt is, hogy ne szervezzenek tartalékcsapatokat, mert az nem más „ ... mint a munkásoknak egymásra uszítása abból a célból, hogy kivegyék egymás szájából a kenyeret...". Jelentős volt azon határozat, amely kimondta, hogy az 1897. évi földmunkás kongresszus minden határozatát továbbra is magára nézve mindenben kötelező érvényűnek fogadja el.. .". Vita után a kongresszus elfogadta, hogy az 1891. 14. tc.-t a földműves munkásokra is terjesszék ki és földművesekből választott, hatósági jogkörrel felruházott bizottság is szerepeljen a földművelésügyi felügyelői intézményben. A rokkantak és öregek segélyezése mint állami feladat, a sürgősen rendezendő ügyek közé tartozik és a mezőgazdasági munkásokra is kiterjesztendő. A költségeket a földbirtokosokra kell áthárítani, mint munkaadókat őket kell terhelni, s a földadóba ezek a terhek beszámíthatók lehetnek. Követelte végül a kongresszus az általános titkos egyenlő választójogot, a toloncolás és kiutasítás megszüntetését, az egyesülési és gyülekezési szabadság teljes elismerését, a sajtószabadságot, a hírlapóvadék eltörlését, hírlapárusítás szabadságát. E kongresszus határozatai szabták meg a pécsi szociáldemokrata szervezet egész tevékenységét. Április 15-én a pécsi pártszervezet népgyűlésen számolt be a földmunkáskongresszusról, ahol Végh József és a kongresszusi küldött Horváth Lajos szólalt fel. A szónokok „ . . . visszhangozták a kongresszuson elhangzott követeléseket. Végh azokat minden öntudatos szocialistára nézve kötelezőnek jelentette ki. Mivel a kongresszus a maga határozatait az országos pártvezetés védőszárnyai alá helyezte, ezért a pécsi pártszervezet magára nézve mindezeket kötelezőnek ismeri el és harcolni fog értük. Különösen a szervezkedés, a sajtó és egyesülési jogért és azért, hogy a mezőgazdasági proletárság is egyenlő lehessen az ipari proletariátussal . . .".

71 A gyűlés és a kongresszuson elhangzottak összehasonlítása érzékelteti, hogy realizálódtak az országos határozatok a vidéki mozgalomban. 1900 elején a helyi polgári és munkássajtóban újra erősen exponálódott a mezőgazdasági munkáskérdés. Ez azzal volt kapcsolatban, hogy a legkülönbözőbb szervek a mezőgazdasági bér- és lakásviszonyokról nyilvánosságra hozták felméréseiket, amelyeket részint még 1898-ban, valamint 1899-ben indítottak meg a megyei