Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

hatóságok. A Fünfkirchner Zeitung, a Pécsi Napló „ázsiai állapotokról" számoltak be és arról az elégedetlenségről, amely az új évszázadot várta Baranya vármegyében is. A pécsi pártszervezet januárban és februárban két sikertelen népgyűlést szervezett vidéken, ahol az 1899. évi párthatározatokról kívánt beszélni, elsősorban az általános választójogról és községi ügyekről. A Mohácsra tervezett és szervezett népgyűlést azonban az utolsó pillanatban a rendőrkapitány betiltotta. Bokányi és Végh József így nem utazhatott Mohácsra, hasonlóképpen nem tarthatta meg a gyűlést Szikora sem Rácvárosban, mert Vaszary Gyula rendőrfőkapitány nem látott biztosítékot, hogy „ . .. a várható nagyszámú tömegben a rendet fenn lehessen tartani, tekintettel a vasárnapi sok vidéki mezei munkásra. . .". 1900. áprilisban az MSZDP ismét összehívta a magyarországi mezei munkások és kisgazdák országos kongresszusát Budapesten, a Hermina út 27. szám alatti Klemens-féle vendéglőbe. Az országos rendőrfőkapitányság által készített gyorsírói jegyzőkönyv rekord gyorsasággal nyomdai formában is megjelent, amelyet valamennyi al- és főispán megkapott még április végén. A tanácskozásnak pécsi vonatkozása volt, hogy Végh József pécsi pártválasztmányi tag kapott meghívást a kongresszusra és a második nap levezető elnökévé választották Bokányi javaslatára.

72 Végh a többi kongresszusi küldötthöz viszonyítva rendkívül felszínes hozzászólást mondott. A baranyai földművelők és földmunkások helyzetéről adott 16 soros reflexió méltatlan volt a mozgalom valóságos eredményeihez. A kongresszusi küldöttek beszámolójához mérten felkészületlen, rosszul megfogalmazott felszólalása nem vált díszére a pécsi pártszervezetnek. A kongresszus határozatai újabb konkrét feladatokat jelöltek ki a pécsi szervezet részére, amely elsősorban azt a konzekvenciát vonta le, hogy földmunkás szakegyletet kell alakítani, amely irányíthatná a földmunkások mozgalmát nemcsak Pécs környékén, hanem az egész megyében, tekintettel arra, hogy a falvak egynegyedében olyan személyek vannak, akik a Népszava terjesztésében, az agitációban már eddig is segítségére voltak a pártszervezeteknek, továbbá vezetésük alá kerülnének azok a drávaszögi falvak, amelyek külön úton jártak, Várkonyit támogatták.

73 Amint ismeretes az MSZDP, az „Újjászervezett Szociáldemokrata Párt" és a „Független Szociáldemokrata Párt" mindenütt a tömegbázis megszerzésére törekedett. Nemigen válogattak a politikai eszközökben a rivalizálás idején. A pécsi szervezet azonban 1900 kora nyarán nem várta meg azt, hogy válaszút elé kelljen állnia. A pécsi párt vezetői között a földmunkás szervezetek létrehozása kérdésében, a sztrájkok megszervezésében, egyáltalán a szocialista követelések megítélésében voltak nézetkülönbségek, azonban mind nagyobb tekintélyre tett szert Szabó József, Végh József, Jóna Gábor, akik minden kérdésben az MSZDP központi vezetőség álláspontját fogadták el, elmarasztalva a párton belül jelentkező mindenfajta ellenzéki törekvéseket. Természetesen a Délkelet-Baranyában lezajlott radikális mozgalmakat is. A világháborúig a pécsi pártszervezetet e három szociáldemokrata munkásvezető irányította. Június 15-én a pécsi pártszervezet mintegy háromszáz hallgató előtt rendezett gyűlésen kezdte meg az agitációt a kongresszus határozatainak szellemében. A gyű-