Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
szerint ugyanekkor „ .. . Szentlőrincen, ahol korábban számos eljárás volt folyamatban, Dunaszekcső körjegyzőségében, Somberekén . . . teljes mértékben elenyészett a szocialista tevékenység . . .". ősszel letartóztatták Tatai Józsefet is, aki a pécsi pártszervezet legtapasztaltabb vidéki szervezője volt. A magyarországi mezőgazdasági munkásság szervezésében országosan figyelemre méltó események történtek. A baranyai földmunkás mozgalom szervezésében Csizmadia, Pfeifer személyesen, de megbízottaik rendszeresen részt vettek, függetlenül attól, hogy a szociáldemokrata mozgalmon belül milyen irányzatot képviseltek. Várkonyit elítélte a budapesti sajtóbíróság, hasonló sors érte novemberben Csizmadia Sándort a „Világszabadság" és „Földművelők Szaklapjá"-ban megjelent cikkei miatt, decemberben Pfeifer Sándor lépett ki a pártvezetőségből, csatlakozva Mezőfihez és ellenzéki mozgalom szervezésébe kezdtek. A pécsi pártszervezet önmaga kezdte irányítani, saját elgondolásai alapján a mezőgazdasági szférában a pártmozgalmat. 1898 októberben kibővített vezetőségi értekezletről a rendőrkapitány megbízottja szerint a tagok lehangoltan mentek el, mert Szikora a vidéki szervezkedés lehanyatlásáról beszélt. Akit nem tartóztattak le, az más vidékre ment munkát vállalni. A központ képviselői is „ . . . meghasonlottak, nem küldik le továbbiakban azokat az elvtársakat, akik instrukciókat adva segítették a vidék amúgy is nehezedő mozgalmát. . .". A vezetőség nagyjelentőségű határozatot hozott, mely szerint Pécsett megkísérlik megalapítani a földmunkások szakegyletét, amely azután irányítaná a vármegye szervezését. A pártvezetőség lapjában, a Munkásban Jóna Gábor fogalmazásában, akit az egylet elnökéül szemeltek ki, felhívást adtak ki, amelyben a mezőgazdasági proletárok helyzetét elemezte és a szociáldemokrata mozgalomhoz való csatlakozásra hívta fel Baranya vármegye földművelőit. Az 1899 tavaszán tartott népgyűléseken gyakran szerepelt a földmunkásság helyzete. Március n-i pártválasztmány ülésén a közelgő földmunkás kongresszusról tárgyalva Végh József és Jóna Gábor küldöttként való részvételére tettek javaslatot. Az MSZDP országos földmunkás- és kisgazdakongresszusát 1899. április 4j-én tartotta. A pécsi pártszervezet a küldött kijelölését népgyűlésre bízta, ahol Végh József kapta meg a bizalmat, azonban a központi vezetőség nem hívta meg a pécsi szervezet jelöltjét. Horváth Lajos viszont a földmunkások mohácsi vezetője meghívást kapott és megjelent a kongresszuson Baranya megye képviseletében. Feltételezhető, hogy mégis a pécsi szervezet döntött valamilyen meggondolásból Horváth kiküldése mellett, mert 1899. április 10-i pártértekezleten ő számolt be a kongresszusról a Munkásotthon Gyár utcai termében. A földműves munkások és kisgazdák országos kongresszusa olyan időszakban ülésezett, amikor a földmunkás- és szegényparaszt-mozgalom az 1898. évi csúcsról lefelé hajló ágon volt, noha igen jelentős megmozdulások kísérték még mindig a megyékben utóvédharcot folytató mozgalmat. Ha végigtekintünk a kongresszus névsorán, megállapíthatjuk, hogy azon BácsBodrog vármegye, Heves, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye, Torontál megye képviseltette magát a legtöbb képviselővel, ugyanakkor Csongrád, Békés, Jász-Nagy-KunSzolnok, Csanád és Hajdú megyék összesen 16 szervezete vett részt. Az egész Dunántúlt 6 szervezet képviselte: három Tolnából, egy Baranyából, egy Győrből, egy Vas megyéből. A megelőző napon ugyanitt ülésezett a VI. országos pártkongresz-